Azért jó otthon szilveszterezni, mert most már végérvényes, hogy bírom Wagnert.
Mint kötelező zenével újra és újra próbálkoztam vele, de jó darabig kevés sikerrel. Korábban csak feszültté tett. Mostanában viszont épp ellenkezőleg. Előbb felkavar, persze, de a lecsengés után teljes a harmónia.
Tegnap ellenzeneként vetettünk be Wagnert: részleteket Az istenek alkonyából meg A walkürből. Jó volt, még ha a dücdücöt elnyomni nem lehetett is, na de az a sötét zene Siegfried halálakor..., az isteni, valóban.
2010-01-01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése