British Petrol, ez az utolsó esélyed:

Csak tíz év múlva ne ez

Gyermeknap

Háztáji

Nemzetközi 

Innen

Antoni Gaudí

A Gaudi* keresőszót beütve a Google-ba, a csak magyar oldalakra kattintva azt látni, hogy az első harminc találatból 6 db mutat Antoni Gaudíra, a többi G.-Nagy Tamásra, a Jobbik parlamenti képviselőjére. (A képek között egyelőre fordított az arány, de nyilván ez is megváltozik hamarosan.)
Szóval kizökkent az idő; és bár nem én születtem helyre tolni azt – mégis, a magam igen szerény eszközeivel szeretnék egy hajszálnyit igazítani rajta.

Úgyhogy most leírom majd néhányszor a katalán építész nevét, javítandó a találati arányt.

Antoni Gaudí - A Casa Batlló padlásfeljárója

Antoni Gaudí - Az 1882 óta épülő Sagrada Familia

Antoni Gaudí - A Sagrada Familia belseje 2005-ben

Antoni Gaudí - A Casa Batlló kéményei

Antoni Gaudí - Casa Milà (La Pedrera)

Antoni Gaudí zenetekercs-gyűjteménye a Parc Güell-beli lakóházában

Tudom, vannak ezeknél mívesebb Antoni Gaudí-fotók is a neten - de azokat nem mi fényképeztük. (Bár a Casa Battló padlásfeljárójáról nem láttam jobb felvételt a pk-énál.)

* Természetesen Gaudí – hosszú í-vel – lenne a helyes keresőszó, de tapasztalataim szerint ezt nagyon kevesen tudják, úgyhogy nyilván keresni is csak nagyon kevesen keresik így.

Fel! Támadunk

A következő – sajnos nem túl éles – képet ma lőttem a fogorvosi rendelőben. A fogorvosi rendelő az orvosi rendelővel együtt ideiglenesen a plébánián üzemel. A bejárattal szemben, fikuszokkal és függönnyel elválasztva egy alkóvszerűségben kis miseterem, a padok méretéből következően vélhetően kisméretű emberpalántáknak; a plébánia mellett, felette? óvoda van. A rendelő váróterme is e szellemmel áthatott, a falakon képek megilletődött elsőáldozókról (megjegyzem, bár én nem vettem részt effajta szertartáson, feltűnő volt, hogy mennyire nincs már dress code ilyen alkalmakkor: remekül megfér az ünneplőruha a sportcipővel, sőt szandállal). Van egy térkép a falon, ha jól emlékszem, a környékbeli vagy a magyarországi egyházközségekről, de nem figyeltem meg oly nagyon. Annyira elámultam a dramaturgián.
A feliratos lepellel letakart alkalmatosságot annak idején pelenkázóként használtuk a gyermekorvosi váróban, most azonban a gaz karvalytőke itt is megjelent a lepel képében (noha ez nem torinói, hanem pfizeri).
Benedek biztosan örül, hogy méltó helyre került az arcmása.

Mi a jeled?

Időnként azon morfondírozom, hogy az ikont, az indexet vagy a szimbólumot szeretem-e inkább. Belátom, kissé naiv viszonyulás ez a peirce-i jeltipológiához, de annál szórakoztatóbb.
Például szeretem a piktogramokat. Itt van ez a három lejjebb. Mind ugyanazt a dolgot jelölik, de mik ezek? Ikonok, indexek vagy szimbólumok? Az indexeket kizárhatjuk, mert azt nyugodtan mondhatjuk, hogy itt a jel és jelölt dolog között nincs kapcsolat, szemben mondjuk a villámlás és a közelgő vihar között, vagy egy névmutatóban egy név és egy oldalszám között (vagy az egyéni csengőhang és a hívó között: mondjuk, Jupiter-szimfónia jelzi a férj hívását). Ikonok viszont lehetnek, hiszen egy kicsit hasonlítanak a jelölt dologra, de csak kicsit. Ezeknek a piktogramoknak az esetében ez a hasonlóság olyan csekély, hogy ha külön-külön piktogramon szerepelnének a két nemet jelölő jelek, talán nem is értenénk őket. Persze az nagyon valószínű, hogy csak otthon, a fotelban ülve nem értenénk, de már egy repülőtéren vagy egy bevásárlóközpontban igen.
Mindenesetre azt hiszem, kicsit ikonok és kicsit szimbólumok is ezek a piktogramok itt.

Eső, ember

Lehet, hogy azt hiszi az az ember, hogy becsaptam.
Amikor a múlt csütörtökön leültem vele szemben a villamoson, mindjárt közelebb hajolt, és mondott valamit. Nagyon kék szeme volt, 25-30 éves lehetett. Először nem értettem, mit mond, kicsit kásásan (by Petteri) beszélt. Megismételte, azt kérdezte: "vihar van kint?". Már nem volt végül is vihar, ezért azt feleltem, csak esik még egy kicsit. Mire: "és meddig fog esni az eső?". Talán egy fél óráig, mondtam. Ekkor a másik oldalon ülő sráchoz hajolt: "Megkaphatom a sapkát? Esik az eső". A srácnak az anyja válaszolt, hogy az egy emlék, és ezért sajnos nem kaphatja meg, nagyon kedves és nyugodt volt, ez nekem esett jól. "Hol lehet sapkát venni?", a körúton biztosan van olyan bolt, ahol lehet. De neki a MÁV-kórházba kell menni, értem, akkor a Nyugatinál szálljon majd le. "De miért esik az eső?", hát, ez már nehezebb kérdés volt. Beszéltem páráról, felhőkről, kicsapódásról. Úgy tűnt, figyel, szóval nagy volt a felelősség. "És forróság is lesz? Tavaly ilyenkor már forróság volt." Persze, lesz, pár hét múlva. "De most miért nincs forróság?", biztos azért, mert hosszú volt a tél. "Miért ilyen szélsőséges az időjárás?", hú, a környezetszennyezés miatt, talán. "Vagy a vulkántól?", nem tudom, azt nem hiszem. "És mikor lesz forróság?", hamarosan. "Holnap?", nem, az nem valószínű, talán néhány hét múlva. "Mennyire lesz meleg? Tavaly volt 38 fok is", igen, lehet, hogy most is lesz ilyen. "És mikor áll el az eső?" Nemsoká.

Erre tessék, esik, esik. De hát az életben nincsenek mindig jó válaszok.

Nemes Nagy Ágnes

Emlékkönyvbe

Nem, nem ígérhetem neked,
hogy szóból házat építek –
mért óvnának a forgatag
idő elől papír-falak?

Ígérem inkább szememet,
járd be a belső tereket,
s körültekintve hallgatag,
a sejtfalakra írd neved –
a sejtfalakra kéne késnyi
emlékedet némán bevésni,
s ahol dobog a kupola,
a szív sötét tábláira –
ne bánd, hogy múló, romlatag,
hadd dőljenek csak a falak,
mi emberben legmakacsabb,
én azt ígérem néked inkább:
fehéren lent a föld alatt
emlékeznek a csontjaim rád.

Mózes-nap alkalmából

Eszti körkép

Eszti körkép, olaj, vászon 100x800 (8 db 100x100)

A kert az jó dolog, csak ne lenne ilyen baromi meleg, 2007, olaj, vászon, 150x300


Főút mittudomén hány szám, olaj, vászon 50x100

Lemegyünk a teraszra kávézni?, 2009, olaj, vászon, 100x150

Ki volt az a béna, aki édeset hozott száraz helyett?, 2002 olaj, vászon, 100x120

Négyéves korom óta ilyenre vágyom, 2007, olaj, vászon, 70x70


Vaníliaaroma light, 2007 olaj, vászon, 70x70

És még sorolhatnánk Radák Eszter festményeit.

pk ráért egy kicsit

Korpa között

"Mindig jönnek újabb és újabb emberek, akikben a tisztaság, a jóindulat és jó szándék megvan." (Kukorelly-interjú, fn.hu, 2010. április 28.)

Korniss Péter

Innen.

The right men in the right place 2.

Megegyezett a három ellenzéki párt: a parlament nemzetbiztonsági bizottságát a Jobbik fogja vezetni.
Milyen kár, hogy a emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságot a Fidesz megtartja magának - az talán még jobban állna nekik.

(A sorozat további darabjai a Szamizdaton.)

The right men in the right place

Orbán, Hende, Pintér

中匈国人是朋友 *

Kisjackó mesélte az este, hogy a kolesz közelében van egy kínai büfé, gyakran szoktak ott enni, az étel finom, az adag nagy, és nem is drága. Valamelyik nap is odament, de kiderült, hogy kajajegyet nem fogadnak el. Éppen ekkor érkeztek meg a többiek, ezért ő is maradt még, hogy majd együtt menjenek vissza. Tehát csak ült és várta, hogy a többiek befejezzék az evészetet. Látta ezt a főnök, egy pici, idősebb kínai asszony, és megkérdezte tőle, hogy akkor neki csak kajajegye van-e. Igen. Jó, hát fizessen akkor azzal. Így is lett. A gyerek kapott enni, a néni pedig pénzt vett elő, amit a kasszába tett, a kajajegyet meg elrakta a pénztárcájába: majd elkölti a Burger Kingben - mondta.*A cím igen szellemesen: Kínai-magyar két jó barát lenne, legalábbis egy fordítóprogram szerint, de hogy tényleg ezt jelenti-e, azt valószínűleg Studiolum tudná megmondani.

Laudáció

Már régen meg akartam ezt írni, de a Csereszabat meg a Bestiárium című poszt láttán tényleg nem halogatom tovább:
A Studiolum nevéhez fűződő A Wang folyó verseinél okosabb, tartalmasabb, változatosabb tematikájú blog nincs. (Na jó, legalábbis én nem ismerek különbet – de nem is tudok elképzelni.)

Rehab 5.

A múlt csütörtökön bot nélkül mentem gyógytornára. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy valójában már nem használom a botot, csak viszem magammal, mert az megnyugtat, de aztán fél távnál - kb. 400 méter - kiderült, hogy nagyon is használom, addigra ugyanis alaposan elfáradtam. Persze azért odaértem az SZTK-ba, csak az út hátralevő részét sokkal lassabban tettem meg, kb. annyira lassan, mint egy hónappal korábban bottal.
Másnap az orvoshoz is bot nélkül mentem, elmondtam, hogy ez így nem mehet tovább, tessék keresőképessé nyilvánítani, még ha a lábam nincs is rendben teljesen.
Úgyhogy ezen a héten már szabadságon voltam, elutaztunk Egerbe.
Ott aztán naponta háromszor úszás, amatőr vízi torna (Petteri közreműködésével), és a hatás két nap után érezhető volt, most már pár milliméternyit magamtól is tudom befelé és kifelé fordítani a lábfejemet (ez a fajta bokamozgás nagyon fontos egyenetlen talajon, lásd később). Ezenkívül minden nap séta és 8-10 (!) óra alvás volt még a program. A városban az Érsek-kert, Csákó, Maklári hóstya, illetve az Eszperantó sétány, Dobó tér, Széchenyi utca környékén szoktunk sétálgatni, de voltunk rendesen kirándulni is.
Az erdőbe bottal és bokaszorítóval merészkedtem.
A Szalajka-völgyben kb. annyit gyalogoltunk, amennyit békeidőben a Margitszigeten reggelente szoktam, csak ezt az utat - a szilvásváradi gagyiárusoktól a Fátyol-vízesés feletti rétig - háromszor annyi idő alatt, kb. másfél óra alatt tettem meg. A tisztáson egy órát pihentünk, és utána lefelé kisvonattal mentünk. (A lefeledés mindig nehezebb).
A másik erdei séta a Síkfőkút-Síkfőkút kör volt a zöld négyzet-sárga pont-piros kereszt útvonalon, kb. egy kilométerrel több volt, mint a Szalajka-völgyi, és lefeledés is volt benne. Ezt tudtuk előre, de azt már nem, hogy csak az első szakaszon lesz normális az út, míg a sárga és a piros ösvény gyakorlatilag föl volt szántva. Így aztán folyamatosan azt kellett lesni, hová lép, hová léphet egyáltalán az ember, mert az út nem egyszerűen egyenetlen volt, hanem buckás. (Nem értem, annyi egyéb földutat, erdészeti utat jelöl a térkép, ahol lehetne gépekkel járkálni.) De azért valamivel több, mint két óra alatt így is sikerült körbeérnünk.
Ez az út, azt hiszem, főként abban segített, hogy bátrabban járkálok majd megint.
Amikor hazajöttünk, akkor történt az igazán furcsa, de nagyon jó: olvasgattam, a lábam közben egy széken, de nem nyugodott, hanem mozgattam, mozgattam (ez a mozgatás különben teljesen kényszeres már, és például a liftben is gyakorlatozom: tükör is van, kapaszkodó is, ideális a terep a lábujjra állás gyakorlásához).
Egyszer csak pattant valami egyet a lábamban, egy pillanatig éles fájdalom, de azóta még sokkal könnyebben és lazábban mozog.
Egyszóval kezdem elhinni, hogy rendbe fog ez jönni, mondjuk, úgy szeptemberre, akkor majd vastalanítják, és pár hétig megint nehezebb lesz minden, na de utána micsoda érzés!