A helyszín nem a Ráday utca, hanem a Neumann János, a szakács nem a Michelin-csillagos Costesé, hanem a teljesen csillagtalan és nagyon hülye nevű Tőzsde Ételfutáré. És a szerkesztőségi konyha leharcolt mikrójában melegszik az illúzióromboló műanyag tálkából kibányászott étel. Szóval iszonyú hendikeppel indul a vacsora.
Hogy aztán annyira fellelkesítsen, hogy mindenképpen meg akarjam örökíteni az utókor számára. Mert az a pisztráng (egészen pontosan Mandulás pisztráng fűszervajas párolt zöldséggel), hát az maga a tökély volt. Méltó a róla elnevezett Schubert-kvintetthez.
Az utóbbit eddig sokkal többször fogyasztottam, de mostantól minden alkalmat megragadok a névadó minél sűrűbb bekebelezésére is. Aggságomra gourmet leszek, úgy látszik. (Több pozitívumát hirtelenjében nem is tudnám felsorolni az öregkornak.)
Az emlegetett Pisztráng-ötös hat – sajnos nagyon rossz helyeken elvágott – részletben hallható a YouTube-on, viszont egészen parádés muzsikusok játszanak az 1969-es londoni felvételen: Barenboim, Perlman, Zukerman (brácsán!), Jacqueline du Pré és Zubin Mehta, aki ezúttal bőgőzik. (Az 1970-es film második részében kezdődik csak maga a kvintett – addig próbálnak és kedvesen hülyéskednek a zenészek, meg persze bemutatja őket a narrátor.)
2.: http://www.youtube.com/watch?v=k0PBUis8O50&feature=related
3.: http://www.youtube.com/watch?v=K8BslLicXms
4.: http://www.youtube.com/watch?v=w6Sg_JDoNCw&feature=related
5.: http://www.youtube.com/watch?v=19KTMFZySC4&feature=related
6.: http://www.youtube.com/watch?v=5KqdlL9efJY&feature=related
2010-03-31
2010-03-28
2010-03-27
Rehab 4.
1. 38 évvel ezelőtt a Mária néni azt mondta, hogy ahol csak kocsiút van, járda pedig nincs, ott libasorban, az út szélén, a forgalommal szemben kell haladni. Így is volt, amikor a KISZ-táborba, pontosabban a köré telepített erdőbe mentünk kirándulni. Én ezt a kocsiút-dolgot kiterjesztettem a bicikliútra, tehát ahol csak bicikliút van, ott gyalogosan az út bal szélén kell haladni, vagyis szemben a biciklistákkal. Ez roppant logikus, egyrészt már messziről látható, ha közeledik egy bicikli, másrészt mivel látszik, hogy jön, meg lehet állni és le lehet húzódni a fűbe, ezért a biciklis egyenesen haladhat tovább (ha viszont kerülgetnie kéne a gyalogost, az egy szemből jövő másik biciklis miatt esetleg veszélyes is lehet). Ettől a héttől kezdve már az SZTK-ban van a gyógytorna, ahhoz, hogy odajussak, egy szakaszon bicikliúton kell mennem, járda egyáltalán nincs. Eleinte bosszantott, hogy szinte senkit nem zavar, hogy hátulról közeledik felé egy nála sokkal gyorsabb kerékpáros, aki persze így a gyalogosok kerülgetésére kényszerül. De már nem bosszankodom ezen, viszont rendületlenül kitartok a Mária nénitől tanultak mellett, akkor is, ha csak én megyek szembe a forgalommal.
2. Az SZTK-ban csoportos a gyógytorna, öten vagyunk, mindenkinek a bokája volt eltörve. Az enyém a legrégebben, mégis mindenkinek jobban megy a lábfej be- és kifordítása, illetve a belső és külső lábélre fordítása, na meg a lábfejkörzés.
3. Csütörtökön a János-kórházba kellett menni kontrollra, egyben tömegközlekedési gyakorlatot is tartottunk. Délelőtt fél tízkor kísérővel vágtam neki a mintegy 8 kilométeres "városi szakasznak". Háromféle járművet vettünk igénybe. A metró nagyon izgalmas, mármint a mozgólépcső, a fene se hitte volna. A 6-os villamos sima ügy volt, de a 156-os busszal már nem volt ekkora szerencsénk, mert az előző járat volt az alacsony padlós, persze erről is le tudtam mászni, csak lassan, én pedig félek attól, hogy valaki megelégeli a bénázást, és elsodor. De nem történt ilyesmi. A kórházban minden a megszokott rendben történt, kb. másfél óra várakozás után - ezalatt elkészültek a röntgenfelvételek - szóltak, hogy az orvos műteni ment, várhatóan 2 és fél óra múlva jön vissza. Ezt az időt kísérőm és munkatársam közeli lakásában töltöttem tévézéssel (a PAX-on egy film Nógrádról, a Dunán az orvosi képalkotó diagnosztika történetéről, nekem való volt mindkettő, de tényleg). Amikor visszamentünk, már csak 40-50 percet kellett várni. Az orvos szerint a bokamozgások kielégítők, de még minimum 4-6 hét torna, a fémkivétel pedig augusztus-szeptembernél hamarabb nem ajánlott. Tehát akkor találkozunk ismét. Egyedül mentem haza (eredetileg úgy volt megbeszélve, hogy taxival megyek, de végül is szerettem volna valami kunsztot). Tehát végig BKV-val mentem, busz, villamos, metró. És már nem volt annyira gyors a mozgólépcső sem. Aztán meg olyan is volt, hogy felsegítették a hátizsákomat, amikor leszálláshoz készülődtem. Ülőhely mindig akadt. Hatkor már otthon is volta
m.
4. A télen nemigen volt szükségem utcai lábbelire, a csizmáim közül az egyik feljött a lábamra, és az elég is volt. Tavaszi cipőből is van egy - az "ovis" cipő -, amelyik felvehető, de ez azért már kevés lesz, a többi cipő viszont vagy kicsi most, vagy nem érzem elég biztonságosnak. Az a baj, hogy normál állapotban sem szeretek különösebben vásárolni. Ezért aztán próbáltam cipőt és cipőboltot keresni a neten. És akadt egy jelölt. Tegnap egyedül el is merészkedtem a Nyugatiig. Az aluljáróba váltott lábbal mentem le, marha rondán és a bot mellett a korlátba is kapaszkodnom kellett (a tenyerem és a korlát között bradomanos kendő), de lementem. A cipőbolt pont ott volt a WestEndben, ahol a netes térképen jelölték (eleve olyan üzletet kerestem, amelyik az aluljáró-szinten van, de ez ráadásul a bejárattól is csak kb. 30 méterre van). A cipő a valóságban is tetszett, kényelmes is, és ha majd kicsit "összemegy" a lábfejem, valószínűleg akkor is hordható lesz, mert csatos. Meg is vettem, vissza a metróba, két órán belül haza is értem. Most van két pár hordható tavaszi cipőm. Lehet gyalogolni, amennyit csak tudok, ez bedagadásig pillanatnyilag kb. 2,5 km.
2. Az SZTK-ban csoportos a gyógytorna, öten vagyunk, mindenkinek a bokája volt eltörve. Az enyém a legrégebben, mégis mindenkinek jobban megy a lábfej be- és kifordítása, illetve a belső és külső lábélre fordítása, na meg a lábfejkörzés.
3. Csütörtökön a János-kórházba kellett menni kontrollra, egyben tömegközlekedési gyakorlatot is tartottunk. Délelőtt fél tízkor kísérővel vágtam neki a mintegy 8 kilométeres "városi szakasznak". Háromféle járművet vettünk igénybe. A metró nagyon izgalmas, mármint a mozgólépcső, a fene se hitte volna. A 6-os villamos sima ügy volt, de a 156-os busszal már nem volt ekkora szerencsénk, mert az előző járat volt az alacsony padlós, persze erről is le tudtam mászni, csak lassan, én pedig félek attól, hogy valaki megelégeli a bénázást, és elsodor. De nem történt ilyesmi. A kórházban minden a megszokott rendben történt, kb. másfél óra várakozás után - ezalatt elkészültek a röntgenfelvételek - szóltak, hogy az orvos műteni ment, várhatóan 2 és fél óra múlva jön vissza. Ezt az időt kísérőm és munkatársam közeli lakásában töltöttem tévézéssel (a PAX-on egy film Nógrádról, a Dunán az orvosi képalkotó diagnosztika történetéről, nekem való volt mindkettő, de tényleg). Amikor visszamentünk, már csak 40-50 percet kellett várni. Az orvos szerint a bokamozgások kielégítők, de még minimum 4-6 hét torna, a fémkivétel pedig augusztus-szeptembernél hamarabb nem ajánlott. Tehát akkor találkozunk ismét. Egyedül mentem haza (eredetileg úgy volt megbeszélve, hogy taxival megyek, de végül is szerettem volna valami kunsztot). Tehát végig BKV-val mentem, busz, villamos, metró. És már nem volt annyira gyors a mozgólépcső sem. Aztán meg olyan is volt, hogy felsegítették a hátizsákomat, amikor leszálláshoz készülődtem. Ülőhely mindig akadt. Hatkor már otthon is volta
m.4. A télen nemigen volt szükségem utcai lábbelire, a csizmáim közül az egyik feljött a lábamra, és az elég is volt. Tavaszi cipőből is van egy - az "ovis" cipő -, amelyik felvehető, de ez azért már kevés lesz, a többi cipő viszont vagy kicsi most, vagy nem érzem elég biztonságosnak. Az a baj, hogy normál állapotban sem szeretek különösebben vásárolni. Ezért aztán próbáltam cipőt és cipőboltot keresni a neten. És akadt egy jelölt. Tegnap egyedül el is merészkedtem a Nyugatiig. Az aluljáróba váltott lábbal mentem le, marha rondán és a bot mellett a korlátba is kapaszkodnom kellett (a tenyerem és a korlát között bradomanos kendő), de lementem. A cipőbolt pont ott volt a WestEndben, ahol a netes térképen jelölték (eleve olyan üzletet kerestem, amelyik az aluljáró-szinten van, de ez ráadásul a bejárattól is csak kb. 30 méterre van). A cipő a valóságban is tetszett, kényelmes is, és ha majd kicsit "összemegy" a lábfejem, valószínűleg akkor is hordható lesz, mert csatos. Meg is vettem, vissza a metróba, két órán belül haza is értem. Most van két pár hordható tavaszi cipőm. Lehet gyalogolni, amennyit csak tudok, ez bedagadásig pillanatnyilag kb. 2,5 km.
2010-03-26
Lám-lám, azért lehetett ezekkel beszélni
Budapesti Rendőrfőkapitányság, Útlevél Alosztály
Fellebbezés
1195/73. levelükben turistaútlevél-kérelmemet elutasították. Merthogy húgom kint maradt két éve. Teljesen igazuk van, kinn maradt. De hát én ugyan mit csináljak ez ügyben? Hogy én nem maradok kint, ezt Önök is tudják. Három éve is visszajöttem, meg bolond is lennék, most lett Buda egyik legszebb műteremlakása az enyém. Meg amúgy is nagyon jó kis ország ez. Írásba adom. (És én itthon leszek jó festő.) Tulajdonképpen feleségem miatt lenne jó ez az egész. (Ő megkapta.) Mindig rágta a fülemet, s tényleg most lenne pénzünk először együtt utazni. Meg kell is rá vigyázni, mindig mindent elveszít.
*
Megkapta az útlevelet.
1195/73. levelükben turistaútlevél-kérelmemet elutasították. Merthogy húgom kint maradt két éve. Teljesen igazuk van, kinn maradt. De hát én ugyan mit csináljak ez ügyben? Hogy én nem maradok kint, ezt Önök is tudják. Három éve is visszajöttem, meg bolond is lennék, most lett Buda egyik legszebb műteremlakása az enyém. Meg amúgy is nagyon jó kis ország ez. Írásba adom. (És én itthon leszek jó festő.) Tulajdonképpen feleségem miatt lenne jó ez az egész. (Ő megkapta.) Mindig rágta a fülemet, s tényleg most lenne pénzünk először együtt utazni. Meg kell is rá vigyázni, mindig mindent elveszít.
*
Megkapta az útlevelet.
2010-03-24
Na végre meggazdagszom
Ьzleti lehetosйg
Йn vagyok Mr. Patrick KW Chan, ьgyvezeto igazgatу йs legfobb pйnzьgyi tisztviseloje, Hang Seng Bank Ltd., Hong Kong.
Nekem van egy jцvedelmezo ьzleti javaslatбt a kцzцs йrdeku osztani veled; Ez magбban foglalja бt egy nagy halom pйnzt.
Megvan a hivatkozбst az йn keresni valakit, aki megfelel az йn javasolt ьzleti kapcsolatot.
Ha йrdekli a munka velem kapcsolatba lйpni velem az йn privбt e-mailben (mrpatrickchan13@yahoo.com.hk
A legkorбbbi vбlaszt erre a levйlre, majd йrtйkelni.
Йn vagyok Mr. Patrick KW Chan, ьgyvezeto igazgatу йs legfobb pйnzьgyi tisztviseloje, Hang Seng Bank Ltd., Hong Kong.
Nekem van egy jцvedelmezo ьzleti javaslatбt a kцzцs йrdeku osztani veled; Ez magбban foglalja бt egy nagy halom pйnzt.
Megvan a hivatkozбst az йn keresni valakit, aki megfelel az йn javasolt ьzleti kapcsolatot.
Ha йrdekli a munka velem kapcsolatba lйpni velem az йn privбt e-mailben (mrpatrickchan13@yahoo.com.hk
A legkorбbbi vбlaszt erre a levйlre, majd йrtйkelni.
2010-03-21
Velünk élő történelem
Én vagyok az egyetlen olyan gyerek a legfelső sorban, akinek nincs a kezében piros (a fonákján fehér) zászlócska - de nem azért, mert már akkor is halált megvető ellenálló voltam, hanem ellenkezőleg: engem ért a kivételes megtiszteltetés az óvodában, hogy saját kezemmel leplezhettem le Sztálin elvtárs festményét a születésnapi ünnepség (dec. 21.) keretében, miközben a többiek boldogan lengették a munkás- és óvodásmozgalom zászlaját. (Hátulnézetből: a megadásét.)
Karrierem ezzel el is érte a csúcsát, innen már csak lefelé vezetett az út.
Karrierem ezzel el is érte a csúcsát, innen már csak lefelé vezetett az út.
2010-03-19
Kérés
Hét nap után újra itthon.
Hat szobatárs helyett csak egy; többé-kevésbé működik az agyam; éjjel remélhetően lehet majd aludni; és még net is van. Szóval szép az élet.
(Úgyhogy igazán nem akarok telhetetlennek látszani, de a sok próbatétel után most egy darabig békén hagyhatna már minket a Jóisten. Tudom, azért sújt, mert szeret - de azért mégis. Köszönöm előre is.)
Hat szobatárs helyett csak egy; többé-kevésbé működik az agyam; éjjel remélhetően lehet majd aludni; és még net is van. Szóval szép az élet.
(Úgyhogy igazán nem akarok telhetetlennek látszani, de a sok próbatétel után most egy darabig békén hagyhatna már minket a Jóisten. Tudom, azért sújt, mert szeret - de azért mégis. Köszönöm előre is.)
2010-03-16
Carpe noctem!
Mondjuk, holnap, Szegeden:
"Az Emberiségnek van néhány régi és talán soha meg nem valósítható álma, köztük is az egyik legizgalmasabb: az időutazás. Történészek, régészek, levéltárosok, könyvtárosok hada ébred minden nap ezredek óta ezzel a vággyal, s a sikeres történelmi bestsellerek sora, a kosztümös filmek serege, a történelmi múlt megismerésére vágyó turisták ezrei igazolják, nem csak ők, mindnyájan időutazók vagyunk. Igen, jó lenne visszamenni az időben, s megnézni, megtapintani azt s úgy, ahogy volt, megismerni, azt, ahogy valóban történt.
Az Egyetemi Könyvtár most ehhez kínál segítséget, de nem pöfögő, rézveretes időgépet vagy csavaródó időalagutat, esetleg molekuláris szétszedőt és átalakítót, még csak működő féregjáratot sem, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbbat. Mostantól pár könyvtári éjszakán keresztül egy-egy történeti korszakba nyújtunk bepillantást, úgy, hogy az utazó valóban részese lehessen az élménynek, hogy másutt jár, más korokban, más világokban, ahol más ruhákban, mást ettek, másról álmodtak egykori elődeink. Most elsőre a távoli ókorba vezet az út. A szemünk előtt kelnek életre a fáraók földjének istenei a sivatag homokjából, lenyűgöz majd újra és újra a lebilincselő görög művészet gazdagsága, s szinte halljuk majd a római légiók menetelését Pannónia köves utcáin. Úgy gondoltuk, minderre, hogy e tikos időutazói vágyat kielégítsük, nagyszerű helyszín a Könyvtár, ahol a tudományok múltat felderítő sok-sok tapasztalata összehordva várja, hogy meglódítsa fantáziánkat.
Tehát 2010. március 17-ének estéjén, 7 órakor az Egyetemi Könyvtár - hagyományainknak megfelelően - nem bezárja, hanem szélesebbre tárja kapuit az érdeklődők előtt, s ismét sok érdekességre és meglepetésre készülhet a látogató. Már hagyományosnak számító, kedvelt programjaink mellett a témából fakadó sok újdonságra, izgalmas megoldásokra számíthat a látogató: lesz kitűnő zene, rengeteg tréfás és komoly vetélkedő, activity ,,antiquity" módra, delphoi jósda, színházi előadás s tudós prezentációk Rómáról, görögökről, óegyiptomi orvoslásról, remek kiállítások, titkokat felfedő túrák s még százféle ötlet, díszlet, jelmez és okító/szórakoztató sziporka. Az Egyetemi Könyvtár munkatársai örömmel és várakozással készülnek az esztendőnek e kitüntetett éjszakájára. Mindent megteszünk majd, hogy néha lábán érezze a sarut, kezében a pálmaágat, érezze a fáraók átkával terhes sírkamrák leheletét, vagy hogy kápráztassák el az alexandriai könyvtár kincsei és feledkezzen bele egy athéni piac bohókás vásári komédiájába... Igen, hisszük, hogy látogatóink újra arról győződnek meg majd: a könyvtárba jönni jó... "
"Az Emberiségnek van néhány régi és talán soha meg nem valósítható álma, köztük is az egyik legizgalmasabb: az időutazás. Történészek, régészek, levéltárosok, könyvtárosok hada ébred minden nap ezredek óta ezzel a vággyal, s a sikeres történelmi bestsellerek sora, a kosztümös filmek serege, a történelmi múlt megismerésére vágyó turisták ezrei igazolják, nem csak ők, mindnyájan időutazók vagyunk. Igen, jó lenne visszamenni az időben, s megnézni, megtapintani azt s úgy, ahogy volt, megismerni, azt, ahogy valóban történt.
Az Egyetemi Könyvtár most ehhez kínál segítséget, de nem pöfögő, rézveretes időgépet vagy csavaródó időalagutat, esetleg molekuláris szétszedőt és átalakítót, még csak működő féregjáratot sem, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbbat. Mostantól pár könyvtári éjszakán keresztül egy-egy történeti korszakba nyújtunk bepillantást, úgy, hogy az utazó valóban részese lehessen az élménynek, hogy másutt jár, más korokban, más világokban, ahol más ruhákban, mást ettek, másról álmodtak egykori elődeink. Most elsőre a távoli ókorba vezet az út. A szemünk előtt kelnek életre a fáraók földjének istenei a sivatag homokjából, lenyűgöz majd újra és újra a lebilincselő görög művészet gazdagsága, s szinte halljuk majd a római légiók menetelését Pannónia köves utcáin. Úgy gondoltuk, minderre, hogy e tikos időutazói vágyat kielégítsük, nagyszerű helyszín a Könyvtár, ahol a tudományok múltat felderítő sok-sok tapasztalata összehordva várja, hogy meglódítsa fantáziánkat.
Tehát 2010. március 17-ének estéjén, 7 órakor az Egyetemi Könyvtár - hagyományainknak megfelelően - nem bezárja, hanem szélesebbre tárja kapuit az érdeklődők előtt, s ismét sok érdekességre és meglepetésre készülhet a látogató. Már hagyományosnak számító, kedvelt programjaink mellett a témából fakadó sok újdonságra, izgalmas megoldásokra számíthat a látogató: lesz kitűnő zene, rengeteg tréfás és komoly vetélkedő, activity ,,antiquity" módra, delphoi jósda, színházi előadás s tudós prezentációk Rómáról, görögökről, óegyiptomi orvoslásról, remek kiállítások, titkokat felfedő túrák s még százféle ötlet, díszlet, jelmez és okító/szórakoztató sziporka. Az Egyetemi Könyvtár munkatársai örömmel és várakozással készülnek az esztendőnek e kitüntetett éjszakájára. Mindent megteszünk majd, hogy néha lábán érezze a sarut, kezében a pálmaágat, érezze a fáraók átkával terhes sírkamrák leheletét, vagy hogy kápráztassák el az alexandriai könyvtár kincsei és feledkezzen bele egy athéni piac bohókás vásári komédiájába... Igen, hisszük, hogy látogatóink újra arról győződnek meg majd: a könyvtárba jönni jó... "
2010-03-14
Rög a röghöz
Petteri - akadályoztatása miatt - ezúttal velem üzen.
***
Minden külön értesítés helyett:
Folyó hó 11-én a késő esti órákban se szó, se beszéd elhalt egy másfél centis (de igen fontos) darabka a kedvenc agyféltekémből, a balból. Hiányát halálomig (vagy további fontos darabkák elhalásáig) érezni fogom.
Némileg részletezve: A "ne hülyéskedj, mert úgy maradsz" mondás nem túl szellemes ugyan, de - mint most kiderült - mély igazságtartalmat hordoz. Ugyanis addig-addig alzheimerezgettem le magamat - végtelenül humorosnak és önironikusnak gondolva -, amíg tényleg úgy lett. (Persze tudom, vannak nálam alzheimeresebbek is - egyelőre legalábbis -, de nekem ennyi is épp elég.)
A sajnálatos esemény hivatalos oka: "agyi infarktus a cerebralis ütőerek rögösödése miatt".
További szaftos részletek talán majd később. Addig is üdvözlet mindenkinek.
***
Ez hát Petteri üzenete, aki - ahogy mondani szokás - a körülményekhez képest jól van. A gyógyintézet, ahol jelenleg tartózkodik, egy fokkal kevesbé Pannónia. Közel van, így a napi sétát Petteri látogatásával abszolválom. Megyek is.
***
Minden külön értesítés helyett:
Folyó hó 11-én a késő esti órákban se szó, se beszéd elhalt egy másfél centis (de igen fontos) darabka a kedvenc agyféltekémből, a balból. Hiányát halálomig (vagy további fontos darabkák elhalásáig) érezni fogom.
Némileg részletezve: A "ne hülyéskedj, mert úgy maradsz" mondás nem túl szellemes ugyan, de - mint most kiderült - mély igazságtartalmat hordoz. Ugyanis addig-addig alzheimerezgettem le magamat - végtelenül humorosnak és önironikusnak gondolva -, amíg tényleg úgy lett. (Persze tudom, vannak nálam alzheimeresebbek is - egyelőre legalábbis -, de nekem ennyi is épp elég.)
A sajnálatos esemény hivatalos oka: "agyi infarktus a cerebralis ütőerek rögösödése miatt".
További szaftos részletek talán majd később. Addig is üdvözlet mindenkinek.
***
Ez hát Petteri üzenete, aki - ahogy mondani szokás - a körülményekhez képest jól van. A gyógyintézet, ahol jelenleg tartózkodik, egy fokkal kevesbé Pannónia. Közel van, így a napi sétát Petteri látogatásával abszolválom. Megyek is.
2010-03-11
Tavasz Európában
Neuchâtel:
Németország:
Dél-Franciaország:
Németország:
Dél-Franciaország: Barcelona:
Persze volt már nagyobb hó is Barcelonában, de utoljára 1962-ben:
Vidám katalánok március 8-án:
Persze volt már nagyobb hó is Barcelonában, de utoljára 1962-ben:
Vidám katalánok március 8-án: 2010-03-08
Rehab 3.
Elolvastam a Rehab 1-et.
Nagyon jó hatással volt rám, megnyugtatott, ugyanis kezdtem türelmetlenné válni, úgy éreztem, alig javult a helyzet. De ez nem igaz, egy hónappal ezelőtt még mankóval sem tudtam két lábon járni, most meg tudok. A mankó már egyáltalán nem is kell hozzá, sőt, a lakásban néha a botot is elhagyom. Bot nélkül gyorsabban megyek, de nem lépkedek szabályosan. Petteri tele is rakta a lakást táblákkal és feliratokkal, amelyek a megengedett sebességre figyelmeztetnek, mert az azért még mindig úgy van, hogy ha nem figyelek, akkor nem rendesen, vagyis hajlított térddel és sarkon-talpon gördülve lépek, hanem nyújtott lábbal teli talpon bicegek, mert a bicegés nagyon gyorsan is megy, csak hát, hülyeség. Szóval, szépen menni lassan tudok. Naponta kétszer-háromszor 300-400 méteres távon is képes vagyok már gyakorolni ezt, természetesen sétálni mindig bottal szoktam.
(Azért teljesen új dolog is történt: lumbágó vagy mi. Emiatt most aztán néhány 20-25 évvel ezelőtti munkatársamat megkövettem gondolatban, mert egykor szánalmasnak tartottam, ahogy holmi deréktáji fájdalmak miatt szenvedtek, de mindent visszavonok. Mindenesetre a lakásban van most néhány olyan tábla is, amely arra emlékeztet, hogy ne hajoljak és forduljak egyszerre.)
Fölfelé a lépcsőzés váltott lábbal is megy, de lefelé csak nénikésen - vagy babásan - tudok menni, tehát mindig a bal lábammal lépek le előbb. Szerencsére az udvarban találtunk egy lépcsőt, három darab kb. tíz centi magas fokból áll, itt szoktam próbálkozni a váltott lábas verzióval lefelé is, de ez még nagyon döcögős, kb. azt csinálom ezen a lépcsőn egy bottal, mint egy hónappal ezelőtt a sík terepen két mankóval: hogy ne kelljen térdben és ezért bokában is hajlítani a lábam, a csípőt tolom lefelé. Viszont, ha ez a sima terepen ennyit javult egy hónap alatt, akkor nyilván a lépcsőzés is megy majd jobban.
Ez azért is fontos, mert kísérővel hamarost elkezdhetem gyakorolni a BKV-s közlekedést is. Nem találtam olyan útvonalat, amellyel a lépcsőzés megúszható volna. Sebaj, a gyógytornász mától a passzív nyújtásokat is bevetette, szóval lesz ez a lábfejmozgás szebb és főként biztonságosabb. A képen az látszik, hogy jelenleg mennyire tudom lefeszíteni a lábfejemet.
Az egyéb adatokban most nincs változás, lásd a Rehab 2-t, viszont már meg tudom feszíteni a bal vádlimat is.
A sétabot még nincs kész teljesen - azért megmutatom -, de lesz még rajta egy katica formájú biciklicsengő is.
Nagyon jó hatással volt rám, megnyugtatott, ugyanis kezdtem türelmetlenné válni, úgy éreztem, alig javult a helyzet. De ez nem igaz, egy hónappal ezelőtt még mankóval sem tudtam két lábon járni, most meg tudok. A mankó már egyáltalán nem is kell hozzá, sőt, a lakásban néha a botot is elhagyom. Bot nélkül gyorsabban megyek, de nem lépkedek szabályosan. Petteri tele is rakta a lakást táblákkal és feliratokkal, amelyek a megengedett sebességre figyelmeztetnek, mert az azért még mindig úgy van, hogy ha nem figyelek, akkor nem rendesen, vagyis hajlított térddel és sarkon-talpon gördülve lépek, hanem nyújtott lábbal teli talpon bicegek, mert a bicegés nagyon gyorsan is megy, csak hát, hülyeség. Szóval, szépen menni lassan tudok. Naponta kétszer-háromszor 300-400 méteres távon is képes vagyok már gyakorolni ezt, természetesen sétálni mindig bottal szoktam.
(Azért teljesen új dolog is történt: lumbágó vagy mi. Emiatt most aztán néhány 20-25 évvel ezelőtti munkatársamat megkövettem gondolatban, mert egykor szánalmasnak tartottam, ahogy holmi deréktáji fájdalmak miatt szenvedtek, de mindent visszavonok. Mindenesetre a lakásban van most néhány olyan tábla is, amely arra emlékeztet, hogy ne hajoljak és forduljak egyszerre.)
Fölfelé a lépcsőzés váltott lábbal is megy, de lefelé csak nénikésen - vagy babásan - tudok menni, tehát mindig a bal lábammal lépek le előbb. Szerencsére az udvarban találtunk egy lépcsőt, három darab kb. tíz centi magas fokból áll, itt szoktam próbálkozni a váltott lábas verzióval lefelé is, de ez még nagyon döcögős, kb. azt csinálom ezen a lépcsőn egy bottal, mint egy hónappal ezelőtt a sík terepen két mankóval: hogy ne kelljen térdben és ezért bokában is hajlítani a lábam, a csípőt tolom lefelé. Viszont, ha ez a sima terepen ennyit javult egy hónap alatt, akkor nyilván a lépcsőzés is megy majd jobban.
Ez azért is fontos, mert kísérővel hamarost elkezdhetem gyakorolni a BKV-s közlekedést is. Nem találtam olyan útvonalat, amellyel a lépcsőzés megúszható volna. Sebaj, a gyógytornász mától a passzív nyújtásokat is bevetette, szóval lesz ez a lábfejmozgás szebb és főként biztonságosabb. A képen az látszik, hogy jelenleg mennyire tudom lefeszíteni a lábfejemet.
Az egyéb adatokban most nincs változás, lásd a Rehab 2-t, viszont már meg tudom feszíteni a bal vádlimat is.
A sétabot még nincs kész teljesen - azért megmutatom -, de lesz még rajta egy katica formájú biciklicsengő is.
2010-03-07
2010-03-04
2010-03-01
Chestita Baba Marta!
Baba Marta a bolgár tavaszköszöntő ünnep neve, egyben egy nénié is, akinek folyton változik a kedve. A martenica viselésével a bolgárok Baba Marta jókedvét szeretnék elnyerni, hogy minél előbb véget vessen a télnek. A martenicát március első napjaiban szokás a ruhára tűzni és az első gólya vagy fecske megpillantásáig kell viselni. Ezt követően három megoldás közül lehet választani:
1. rügyező gyümölcsfa ágára kötve bő termés várható
2. kő alá téve másnap kiderül, hogy milyen egészségi állapotra számíthatunk az évben (ezt a legközelebbi rovar árulja el: a pók például nem jelent jót)
3. folyóba lehet dobni egy kívánság kíséretében.
ITT A TAVASZ
Jogi esszencia I.
Vizsga előtt kétségtelenül hasznos egyes anyagrészek felidézése. Ilyenkor a többiek duzzognak ahelyett, hogy ők is acsítanának, fejlesztgetnének a választott témán. Nekem például ez a kedvencem pénzügyi jogból: ,,Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén az illeték mértéke a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 36 Ft."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
