A költözéskor sem került elő Epiktétosz kézikönyvecskéje. De nem ezért nem sikerült megint a nyugalom meg a lazaság.
A cél volt rossz. Először azt hittem, hogy csak a paramétereket adtam meg rosszul, vagyis hogy figyelmen kívül hagytam: többnapos a karácsony, én pedig csak egy napot írtam le belőle, nem az egészet (+/- 3-4 nap). Persze, ez is fontos lett volna, de kevés, mert legfeljebb a témázás kerülhető el így. Én azonban egy állapotot szeretnék, azt a belső valamit, hogy bármi történik is, azt képes legyek egyszerűen csak szemlélni, persze úgy, hogy ne váljak közben közönyössé.
Ez nagyon nehéz, vagy az önuralmát veszti el az ember, vagy az érzékenységét.
Mindenesetre az talán mégis igaz, hogy ehhez a célhoz az kell, hogy amit a korábbi évek karácsonyi tapasztalatairól kimondtam és amiről meg is győztem magam, az helyes. Tehát az, hogy amik zavartak, azok lényegtelenek, nem fontosak, nem lehetnek fontosak. És ez alapján magát a 24-ét szépen abszolváltam is.
Hasznosítsuk tehát a tapasztalatokat tovább, az ember legyen szabad.
