Ötödik ajtó

Hétvége, nyugalom: tegnap-tegnapelőtt mozi - régi magyar némafilmek, Final cut (másodjára, de még sokszor kell rá valahogy jegyet szerezni), Eszkimó asszony fázik (sokadjára, de hát a Trabant meg Bogusław Linda miatt is), A torinói ló (2 és fél óra, de nem tűnt annyinak, nem is értem, ezen még töprengeni kell) -, ma pedig egész nap: zene, vagyis Bartók-maraton, amit a MÁV Szimfonikusok Concertójával kezdtünk, és remek volt, minden késést megbocsátok a MÁV-nak. De aztán még öt koncert, jobbnál jobbak, de főként a Pannon Filharmonikusok és a Csodálatos mandarin meg a Kelemen Kvartett a II. és az V. vonósnégyessel, á, szóval jó volt.
De ezt még lehetett fokozni. Az utolsó koncert A kékszakállú herceg vára, Fischer Iván regös prológjával, kicsit szcenírozva.  Ez a zene egyszerűen addiktív, már most akarom megint azt a borzongást az ötödik ajtó előtt, persze ahhoz olyan előadás kell majd megint, mint amilyen a BFZ-é, na meg az énekeseké - Komlósi Ildikó és Kovács István - volt. Nem túlzás tökéletesnek nevezni.