Októberben a Bükkben voltam, odamenni olyan, mint egy hazatérés. Olyan lehetne.
Most Pesten vagyok. Ki lehet bírni és főként ki kell bírni. Ehhez az elmúlt 10 napban ötször voltam színházban (két előadásról írnék, ha nem lennék ennyire elképesztően lusta: Angyalok Amerikában a Nemzetiben és az Anamnézis a Katonában).
Ezen kívül dolgozom. Esténként és hétvégén is, ilyenkor FB-posztokat gyártok, amitől nem tudok szabadulni, mert a fejembe vettem, hogy a nyilvánosság segíti a céget. De rajtam kívül senki sem gondolja ezt a munkatársak közül, így van egy obligát napi feladat, aminek a teljesítése gyakorlatilag nem hoz eredményt, ezért persze egyre nehezebb úgy tovább csinálni, hogy legyen valami szellem, lélek vagy valami efféle az egészben, ha ugyan van.A Vadalmára nem futja mostanában - elégtelenek a kapacitásaim, ami több mint frusztráló -, de Micimackóval azért még elbiztatgatja magát az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése