Volt a Gyóni Géza utcában pár tárgy, amelyekre nem
vonatkoztak a gyerekeknél szokásos tiltások,
ilyen volt a metszőolló, amely a
nagyapám szerint való volt gyerek kezébe is, és adott nekem is egyet mindig,
amikor március táján metszeni kezdett. Megmutatta, hogy minek kéne megmaradni
és mit lehet - pontosabban kell - levágni. Na, ez teljesen érthetetlen volt. Az
okot értettem, hogy a jobb termés miatt, csak azt nem, hogy mi az összefüggés, hogyan lesz a
kevesebb vesszőn jobb a termés. Nem értettem, hát hamar meg is untam, meg vágni
is nehéz is volt, de azt szívesen néztem, ahogy a nagyapám dolgozott. Nem azt
figyeltem meg, hogy mit csinált, hanem csak a mozdulatait néztem, meg az olló kattanásait hallgattam.
Ha közben játszani kezdtem, akkor is mindig csak annyira távolodtam el, hogy a
metszőolló hangját még halljam.
Azt hiszem, megtanulok szőlőt metszeni, nagyon bensőséges dolog.
2013-04-14
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)