Gyors őszi séta

Gondoltam, amíg Petteri hazaér és Kisjackó is megérkezik, addig járok egyet. A Hűvösvölgy–Normafa útvonalat néztem ki (7 km), ehhez otthonról a 61-eshez gyalogoltam, majd a séta után a 21-es Orbán téri megállójától szintén gyalog mentem hazáig (4 km).

Sikerült megint letérnem a kiszemelt útról, így most észak felől érkeztem a Normafához. Az első 3,5 kilométeren még az eredeti terv szerint haladtam délkelet felé és persze felfelé (3,5 kilométeren 235 méteres emelkedés), de aztán a sárga út hirtelen jobbra fordult, én meg úgy döntöttem, hogy az nem lesz jó, mert a János-hegy balra van, úgyhogy balra mentem és a János-hegyi útra jutottam, amiből később Tündérhegyi lett, és egészen kellemes volt, habár aszfaltos, de legalább azon is teszteltem a bakancsot, amit nem győzök ünnepelni.

Nagyon élveztem, hogy a kezdeti emelkedős rész után itt alig felfeledett, de az azért váratlanul ért, hogy amikor kereszteztem a libegőt, az kb. a pálya felénél történt, ami azt jelentette, hogy a Normafához jutáshoz akkor valahol nagyon emelkedni kell majd még. Ezzel szemben nem sokkal később erősen lejtőssé vált az út, na persze azért, mert a Tündérhegyiről is letértem, hogy mégse végig aszfalton menjek. De már visszafordulni nem akartam, ereszkedtem, miközben tudtam, hogy felfelé kéne mennem. Végül elértem egy hármas kereszteződéshez, volt útjelzőtábla is, hál' istennek: Budakeszi út 2 km, Harang-völgy 400 méter, Normafa 1,7 km. Közben telefonált Kisjackó, hogy ő el is indult hozzánk, ezért elgondolkodtam a Harang-völgyön, hogy gyorsabban hazaérjek. Abba az irányba valahol csak a Zugligeti úthoz juthattam volna. El is indultam, de a térdem már az előző lefeledésnél megfájdult, úgyhogy ezt az újabb lejtőt egyszerűen extrémnek minősítettem, és visszafordultam, mentem mégis a Normafához. Végre emelkedtem. De még mennyire. És mennyire kellett volna a bot, amit nem vittem magammal, mondván, ehhez a kényelmes sétához minek. Az utolsó szakasz a szánkópálya volt, legalábbis azt hiszem. Ott mentem föl, pontosabban nem tudom, minek lehetne nevezni azt a mozgást, egy biztos, lassú volt, közben ittam is, fényképeztem is, üldögéltem is. A mai Hűvösvölgy–Normafa útvonalamról készült grafikonon jól látszik, hogy ez az utolsó szakasz úgy kétszáz méteren emelkedett 50 métert.

De a kilátás pazar volt.

Tanácsok:

1. Higgyünk a turistautaknak, és menjünk nyugodtan ellenkező irányba, mint amerre a célunk van.
2. Ha még sem hiszünk, akkor vegyük elő a térképet, és nézzük meg, miért megy az út másfelé, mint vártuk.
3. Ha már van túrabotunk, mindig vigyük magunkkal, különösen, ha hajlamosak vagyunk ismeretlen terepre vetődni.

És a végére hagytam a legfontosabbat, ami a termeszetbarat.hu oldal, tegnap találtam a neten, és nyugodtan kijelenthetem: fenomenális. Itt minden van, térkép, útvonaltervező, túraismertető, statisztikagyártó (lásd grafikon). Nagyszerű valami, és a legszebb, hogy sok-sok természetjáró önkéntes munkájának köszönhetően ilyen.

Sárga út

Sárga vasút

Avarlelőhely

Sárga Tündérhegyi út

Szánkópálya

Szánkópálya kilátással