Ez a három gondterhelten unatkozó férfiú talán először és egyben valószínűleg utoljára került ilyen közel egymáshoz – mármint fizikailag.És mindehhez az kellett, hogy lezuhanjon az a repülő, amely Európa alighanem legfurcsább államfőjét szállította, akinek az utóbbi években jó esetben gúnyos mosoly, de inkább viszolygással vegyes lenézés jutott, és akinek négy évvel ezelőtti hatalomra kerülésén, majd úgy maradásán minden józan ember csak álmélkodott, és nem értette a lengyel népet. (Az ilyen polonomán, mint én, különösen nem.) Mostanság már ők maguk, mármint a nép, is így voltak ezzel, nem értették hajdani önmagukat, ezért a rég levitézlett, szinte csak lesajnálón emlegetett ikerpár 45 perccel fiatalabb tagjának is meg voltak számlálva a napjai az államelnöki székben.
Lábjegyzetként maradt volna csak fenn a Kaczyński testvérpár másfél éves közös ámokfutásának szomorú emléke a lengyel történelemben, ha nincs az a nagy köd április 10-én Szmolenszk táján.
Így viszont sok tízezernyi lengyel figyelte párás szemmel a krakkói Wawelt környező utakon, amint Lech Kaczyński koporsóját ágyútalpon, nemzeti lobogóval letakarva kísérték a Wawelbe, hogy a legnagyobb lengyel királyok között nyugodjon a továbbiakban.
Én ezt nem értem.
Miért lesz valaki jobb, okosabb, szeretetre méltóbb attól – mégpedig visszamenőleges hatállyal –, hogy nem végelgyengülésben, hanem légiszerencsétlenségben hal meg? Miért válik valaki utólag nagy államférfivá, aki sohasem volt az, sokkal inkább egy mindenféle frusztráció által gyötört pojáca? Miért nyilvánítják nemzeti gyásznappá a temetés napját Magyarországon? Az lett volna-e akkor is, ha Kaczyński nem ilyen körülmények, hanem ágyban, párnák közt hal meg? És ha nem lett volna az, akkor így miért? Mi a különbség?
Nem értem.
Hallgassátok figyelmesen
VálaszTörlés