Sznobságunk legékesebb bizonyítéka a blogleírás ott fent a vadalmacsutka alatt, de ha már szerepel abban a Radnóti notesze mint az egyik tétel, akkor talán ide illik az, ami ma eszembe jutott a Népszabadságban olvasott újabb Szakály Sándor-opusz nyomán.
Évtizedek óta folyik az egyre kevésbé eldönthető vita Radnóti halálának körülményeiről – ez pár hónapja új lendületet kapott az ÉS-ben, és kapcsolódott ehhez a 45 utáni népbírósági ítélkezésekről szóló, mind hevesebbé váló purparlé meg a háborús bűnösök 298-as és 301-es parcellabeli díszsírhelyén kiakadó Csapody Tamás kezdeményezte mozgalom. Ahogy az nálunk szokás, e kérdésben is a hozzászólók világnézete határozza meg elsősorban az álláspontjukat – közben persze mindenki a tárgyilagos, részrehajlás nélküli történészi megközelítését bizonygatja.
Így tesz a mai cikkben Szakály is, de ha valaki netán úgy olvasná az írását, hogy a tárgyról semmiféle előzetes ismerete nincs, akkor kb. azt a tanulságot szűrhetné le, hogy: 1. A népbíróság merő bosszúból ítélt halálra - többnyire ártatlan - embereket; 2. Erősen kétséges, hogy például a Radnóti megölésével vádolt magyar katonák egyáltalán jártak-e Abda táján akkoriban; és 3. Tulajdonképpen az sincs bebizonyítva, hogy bárki is kivégezte volna Radnótit.
Szóval lehet, hogy aggkori végelgyengülésben hunyt el a költő – merthogy annyi azért mégiscsak biztosnak látszik, hogy valahogy meghalt, hiszen a holtteste exhumálásakor találták meg azt a bizonyos noteszt.
Évtizedek óta folyik az egyre kevésbé eldönthető vita Radnóti halálának körülményeiről – ez pár hónapja új lendületet kapott az ÉS-ben, és kapcsolódott ehhez a 45 utáni népbírósági ítélkezésekről szóló, mind hevesebbé váló purparlé meg a háborús bűnösök 298-as és 301-es parcellabeli díszsírhelyén kiakadó Csapody Tamás kezdeményezte mozgalom. Ahogy az nálunk szokás, e kérdésben is a hozzászólók világnézete határozza meg elsősorban az álláspontjukat – közben persze mindenki a tárgyilagos, részrehajlás nélküli történészi megközelítését bizonygatja.
Így tesz a mai cikkben Szakály is, de ha valaki netán úgy olvasná az írását, hogy a tárgyról semmiféle előzetes ismerete nincs, akkor kb. azt a tanulságot szűrhetné le, hogy: 1. A népbíróság merő bosszúból ítélt halálra - többnyire ártatlan - embereket; 2. Erősen kétséges, hogy például a Radnóti megölésével vádolt magyar katonák egyáltalán jártak-e Abda táján akkoriban; és 3. Tulajdonképpen az sincs bebizonyítva, hogy bárki is kivégezte volna Radnótit.
Szóval lehet, hogy aggkori végelgyengülésben hunyt el a költő – merthogy annyi azért mégiscsak biztosnak látszik, hogy valahogy meghalt, hiszen a holtteste exhumálásakor találták meg azt a bizonyos noteszt.
A Bori notesz és Radnóti munkásságának és életének gyakorlatilag minden dokumentuma megtalálható az MTA Könyvtára tavalyi Radnóti-kiállításának anyagát az interneten most közzétevő honlapons. A kéziratos hagyaték digitalizálása és maga a parádés site dr. Sajó Tamás (Studiolum) munkája. A honlapon mindmáig kiadatlan versek kéziratai is megtalálhatók, ahogy arról itt olvashatunk.
VálaszTörléshonlapon természetesen. Bocsánat.
VálaszTörlésHálásan köszönjük a híradást a honlapról és az elismerő szavakat!
VálaszTörlésEgyetlen pontosítás csak: a honlap nem tartalmazza a hagyaték összes dokumentumát, csak egy reprezentatív válogatást, annyit, amennyire Gyarmati Fanni engedélyt adott. A teljes hagyaték ennek majdnem százszorosa. A copyright lejártával (1944. november 4 + 70 év) szeretnénk hozzákezdeni az egész közzétételéhez. Minthogy azonban az anyag túlnyomó része Gyarmati Fanni rendelkezése szerint egyelőre nem kutatható, ezért a honlapon engedéllyel közzétett dokumentumok szinte valamennyien forrásértékűek.
Bizony, bizony, azt hiszem, igaza lesz zseniális megsejtésednek: Radnóti természetes halállal halt meg. Erről még könyvet is írtak, tehát így van. Lásd ennek a posztnak a (pillanatnyilag egyetlen) kommentjét.
VálaszTörlésHozzátenném, az sem lehetetlen, hogy halála előtt brutálisan meggyilkolta Tálas András hadapród őrmestert és költőt. Bízom benne, hogy csak idő és szorgalom kérdése, hogy végre erre is fény derüljön.
Nincsenek kétségeim efelől, sokáig már nem titkolható az igazság.
VálaszTörlésVégtelenül sajnálom, hogy a Múlt-kor kommentjében említett alapművet nincs szerencsém ismerni, remélem, legközelebb megadja a könyv pontosabb adatait is Terez.
Addig is népi kezdeményezést kéne indítani, hogy ne csak a középiskolás könyvekből töröljék Radnóti nevét, hanem az utcanévtáblákról is, és – megkésett elégtételként – véssék fel helyette Marányi Edéét.