A blogleírásban szerepel egy híres macska, a Schrödingeré. Ez a macska arról híres, hogy vagy él, vagy nem él, mármint persze nem él, hiszen csak elgondolta Schrödinger a dolgot, egy meglehetősen izgalmas probléma kapcsán, ami "csupán" abból adódik, hogy nem lehet biztosan tudni, egy részecske milyen állapotban és hol van éppen.
Nagyon sok híres macska van, nekem persze csak nem létező híresek jutnak eszembe, mint mondjuk még Behemót.
Azért vannak hús-vér macskák is, pl. Towser, aki nagy egerész volt, 24 évig élt, ez alatt az idő alatt állítólag 28 ezer egeret fogott egy skót szeszfőzdében, szobrot is kapott.
De ez semmi ahhoz képest, amiről a Wang folyó versei legfrissebb bejegyzésében lehet olvasni. Az tényleg állati:
"Tomszkban az első napon 238 macskát soroztak be hat hónapostól ötéves korig Leningrád megsegítésére." Az egészet el kell olvasni.
2010-02-01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sose szerettem a (két hétnél idősebb) macskákat, a Vicky kutya iránti szolidaritásból aztán – aki mélyen megvetette valamennyit – kifejezetten utálni kezdtem őket. De ha még egy-két ilyet látok-olvasok, mint a Wang folyóban meg itt, kénytelen leszek revideálni az álláspontom.
VálaszTörlés(Pontosabban, már néhány hónapja meginogtam, amikor a deske.hu sorozatával találkoztam. Merthogy némelyik nagyon kedves abban. Persze azok cicák, nem macskák.)
Egy általam nagyon kedvelt „macska”, aki már majdnem 10 éve, hogy meghalt.
VálaszTörlésMár épp kezdtem örülni, hogy na vééégre Valaki, aki a nyílt színen fölvállalja macskautálatát, ráadásul hősiesen kitart eme nézete mellett, amikor is váratlanul kiderül, hogy a Váli Mester által előkészített talajon Studiolumnak sikerült Petterit elindítani a damaszkuszi úton. No comment...:))
VálaszTörlésegy kép emlékeztetőnek.
Először is: épphogy csak elindultam a damaszkuszi úton (pontosabban visszafelé, mert szerintem macskanemkedvelő Paulusból kezdtem Saulusszá válni), ám amint szembejött velem egy nem Váli- és nem Studiolum-féle, hanem hús-vér, háromdimenziós, gonosz tekintetű, alattomos macska, azon nyomban felhorgadt bennem a régi érzemény.
VálaszTörlésMásodszor: csak egy igazi, rettenthetetlen és megalkuvásra nem képes harcostársra volt szükségem, és azt most – úgy látom – végre itt üdvözölhetem. Együtt megdöntjük a sötét lelkű, galád macskák rémuralmát.
Például az ilyen, minden aljasságra képes példányokét.
Te jó Ég! Miről maradtam le, ha Petteri már a sötétlelkű, galád macskák rémuralmáról beszél?!
VálaszTörlésHarcostársnak őszintén szólva nem tudom milyen lennék, mert én alapból az élni és élni hagyni elvét vallom, a végletekig empatikus és kompromisszum-kész vagyok. Harcolni sem szeretek, bár Szun Ce : A hadviselés tudománya az egyik kedves olvasmányom, amiből sokat tanulok magamról (is).
Szun Ce gondolatmenetét követve pl. én teljesen alkalmatlan vagyok a harchoz, mert szerinte nem jó, ha valaki vakmerő, ha fél a fogságbaeséstől, ha hirtelen természetű, amit sértésekkel provokálni lehet, ha túlzottan kényes a becsületre, mert ez érzékennyé teszi a szégyenre, és ráadásul az sem jó, ha aggodalmaskodó természetű.
Marad a csendes és megvető utálat a macskák iránt, annak biztos tudatában, hogy ezzel nem vagyok egyedül a világon.
Ismerőseim tanúsíthatják, hogy milyen kérlelhetetlenül militáns szemléletű vagyok, mennyire elkötelezett híve a permanens háborúnak - de akkor most erőt veszek vérengző hajlamaimon, és hajlandó vagyok én is csatlakozni a Peace Now mozgalomhoz. De a megvető pillantásokhoz ragaszkodom, és etetni sem fogok egyet sem közülük - hacsak nem árvízkárosult, hajléktalanná vált példányról van szó.
VálaszTörlésNemigazán kedvelem a netes játékokat (inkább szoliterezni szoktam a valóságban), de ezt a fekete cicát mostanában megszerettem.
VálaszTörlésLehetséges nyerni ez ellen a fekete macska ellen egyáltalán?! Engem eddig még minden játszmában kacagva legyőzött.
VálaszTörlésLehet, lehet! És az AKKORA, DE AKKORA BOLDOGSÁG tud lenni, ha nagy ritkán sikerül...
VálaszTörlésHát akkor kiveszek egy hét szabadságot és elkezdem kergetni a boldogságot...
VálaszTörlésÉs tényleg! Meg lehet oldani. Ott ül a kétségbeesett macska a csapda közepén. Győztem! Mégiscsak szép az élet.
VálaszTörlésRájöttem a technikára. Most már szinte minden partiban megszégyenítő vereséget mérek az egyre frusztráltabb fekete macskára.Ezen a bizonyítékon pedig az látható, amint nem csak bekerítem az ellenfelemet, hanem egyre szűkebb területre szorítom, ám a végső csapás előtti pillanatban megkegyelmezek neki. Emelkedett lélek vagyok.
VálaszTörlés(Mindezt pedig azért voltam kénytelen itt közölni a széles publikum előtt, mert sajnos nem ismerem Π e-mail címét vagy bármi egyéb elérési módját. Elnézést minden nálam kevésbé ludens homótól.)
Hát ez gyönyörűűűű! :)) Gratulálok!
VálaszTörlés(ennek a blognak az alján -végén- van egy elérhetőségem)
Én tényleg nem keresem ezeket a képeket, ezek valahogy a nyomomban járnak, aztán váratlanul elibém kerülnek...
VálaszTörlésHa zavaró, hogy küldöm őket - emlékeztetve Petterit is, magamat is az ellenségre-, akkor jelezze, legyen szíves.
A zseniálisan pontos katalán mondást úgysem tudom felül múlni. :)