A Miért éppen Polcz Alaine? interjúalanyai mind azt a képet erősítik P. A.-ról, aminek a legszemléletesebb, legszebb megnyilvánulása ez a Lövölde téri graffiti volt 2007 szeptemberében, pár nappal Polcz Alaine halála után:
2010-02-13
Graffiti
"Én úgy szeretek élni, de úgy szeretnék meghalni is, érted te ezt?" - kérdezte Polcz Alaine Ablonczy Annától, aki 2001-től egészen a haláláig a legfőbb segítője és egyben társalkodónője volt (aztán pedig a szerelemről szóló, Befejezhetetlen című könyvében a társszerzőjévé is vált).
A Miért éppen Polcz Alaine? interjúalanyai mind azt a képet erősítik P. A.-ról, aminek a legszemléletesebb, legszebb megnyilvánulása ez a Lövölde téri graffiti volt 2007 szeptemberében, pár nappal Polcz Alaine halála után:
A Miért éppen Polcz Alaine? interjúalanyai mind azt a képet erősítik P. A.-ról, aminek a legszemléletesebb, legszebb megnyilvánulása ez a Lövölde téri graffiti volt 2007 szeptemberében, pár nappal Polcz Alaine halála után:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
láttam ezt a plakátot annak idején, szívmelengető volt. még a név elírása is csak dob egyet a hatáson, "az utca hangja"-érzést erősíti. és talán igen, tényleg széles körben hatott ez a nő. nagyon sokan búcsúztattuk. (jóval többen egyébként, mint pár évvel korábban Mészölyt, de ez tényleg zárójel)
VálaszTörlésLegviccesebb viszont, amikor a Baranyai László szerkesztette - 85. születésnapra készült - Alaine-könyvben a sok meghatott tisztelgés és elismerés közé Kukorelly beszúr egy olyan írást, amiben hosszan kifejti, hogy hogyan és mennyire idegesítette őt világéletében Alaine. :)
Ez a zárójel hú de tetszene a Bächernek. (Emlékszem, kurva méltánytalannak tartottam azt az írást a Népszabadságban, és szerintem a Kukorelly is az.)
VálaszTörlésigen, nekem se tetszett maga az írás, de furcsának és viccesen karakánnak tartottam,hogy a K. beszáll egy kötözködő, vállaltan nagyon szubjektív szöveggel a sok tisztelgés közé. hát, istenem, sokfélék vagyunk. Alaine értékéből meg érdemeiből pedig nem von le semmit, hogy van aki nem szereti.
VálaszTörlésFőleg Polcz Alaine halála óta vált divattá, hogy valaki vagy őt szereti és Mészölyt megveti, vagy fordítva. Mintha mindkettőt nem lehetne egyszerre kedvelni, ugyanazon vagy más-más okokból.
VálaszTörlésEgy okot mindjárt mondok is: Külön-külön is nemük legszebb példányai közé tartoztak, de együtt biztosan a legszebb emberpár volt, amelyet valaha is láttam. Nekem akár már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy elfogult legyek mindkettejük iránt, de ehhez még hozzájön, hogy MM-nél pontosabban író írót nem ismerek, és PA-nál hasznosabb, hatásosabb, vonzóbb „népnevelőt” sem.
Az pedig természetesen mindenkire (így Mészölyre is) érvényes, amit Marguerite ír, hogy az értékéből és érdemeiből nem von le semmit, hogy van, aki nem szereti.
(Kukorelly képviselőjelölt úr írásáról pedig annyit, hogy teljesen kukorellys volt, és még abban sem vagyok biztos, hogy tényleg olyan borzasztó rossz véleménnyel van Alaine-ről. Az, hogy „igazi nőnek” titulálja, azt hiszem, a Kukorellytől kapható legnagyobb elismerés.)
Kukorelly szerintem dafke (azaz kukorellys), nem pedig karakán, és a nevezett írást is csakazértismásnak tartom, de amelyben azért elmondja a szerző, hogy elkísérte úszni az úszni nem tudó Alaine-t.
VálaszTörlésEgyetértve az előttem szólókkal csak annyit fűznék még hozzá, amennyire örültem, hogy Polcz Alaine munkássága helyet kapott a blogotokban, annyira szomorú lettem, hogy mindjárt az elején bejött Kukorelly "karakán" másvéleménye. Persze, a vélemény szabad, mindenki azt gondol, amit akar, szeret vagy nem szeret, de így nem fair, mondhatta (írhatta) volna akkor, amikor Alaine válaszolhatott volna (a hozzászólásban említett Alaine című könyvet egyébként a halála előtt egy nappal adták a kezébe). Megjegyzem, ha Alaine ismerte volna az író úr karcos véleményét, jó pszichológusként rögtön leültette volna, beszéljük már meg, mi a csoda van mindennek a hátterében, mert hogy van valami, az biztos, de hogy leült volna beszélgetni Alaine-nel, az már nem. Ablonczy Anna
VálaszTörlésAnna, én nem ismertem személyesen Alaine-t, de úgy érzem, nem olyan fontos a K. mégoly provokatív véleménye, hogy ne lehetne egy legyintéssel elengedni a dolgot. Főleg 85 évesen. Hogy K miért akart ennyire kilógni a könyv által felvállalt, eléggé körülírt műfajból, legyen az ő dolga. Nem tükröződhetünk mindenkiben úgy, ahogyan szeretnénk, és nem futhatunk mindenki után, hogy minden félreértést elsimítsunk, és minden döntésünket vagy tulajdonságunkat ki/megmagyarázzuk, nem csak reménytelen, de teljesen felesleges is. én távolról követve úgy érzem, ezt Alaine tudhatta.
VálaszTörlésMásképp meg: ha valakit idegesít, ahogy főzök, vagy ahogy írok, vagy ahogy úszok a felfújható kis karúszómmal, azon nincs nagyon mit megbeszélni, akkor ezvan. :)
Marguerite, ez esetben egy legyintés, és kész, rendben van, de mégis mindig az izgat bennünket, az késztet gondolkodásra, ha valaki másként vélekedik a dolgainkról, ha valaki egyetért, az jólesik, tán erőt is merítünk belőle, de ha nem, akkor jön a mihez képest, a mérlegelés, most igaza van vagy nincsen? Alaine-t érdekelte a másvélemény, itt a bátorságára utaltam, hogy akár leült volna beszélgetni is. Mert beszélgetni jó, mi is ezt tesszük.
VálaszTörlés