Kihagyhatatlan: munkatársam egyhetes kisfia

Az anyukája lemacizta, én kutyusozom:

Káeurópai találékonyság, avagy Pöttyös utca mon amour

Szóbeli végrendeletem

még a nyolcvanas évekből datálódik, és annyiból állt, hogy Cseh Tamás énekelje majd el a síromnál a Micsoda útjaim voltak nekem című dalt.

Hát ez se fog már összejönni, úgyhogy jobb híján itt és így.

Ajmarák, kecsuák...

Találtam a YouTube-on egy kicsit hosszabb filmet. 25 perc az ajmarákról, vagy inkább értük. Még nagyon kevesen látták, itt sem fogják sokan, de azért legyen csak itt.

És még legyen egy kis perui zene a Los Andinosszal.



Na meg egy fénykép egy ajmara család napi betevőjéről:

Egy másik város

A tegnapi egész napos esőzés meg az esti zivatar
(dörgéssel, villámlással!) és a viharos szél megtette
a magáét. Levegő van a városban.
Mintha nem is Pesten lennénk.

Egy fénykép az ablakunkból,

télen csak ritkán lehet ilyet látni innen.

Téli táj korcsolyázókkal

id. Pieter Bruegel (1565)

Ha karácsonyra már nem is,

de 2010 húsvétjára teljesül majd a nép kívánsága: a Pew Research Center nemrégi felmérése szerint a magyarok 49 százaléka részesíti előnyben az "erős vezér" opciót a "demokratikus kormányzás"-sal szemben (42 százalék).
A többpártrendszert 56 százalék még támogatja (az 1991-es 74 százalék után), de nyilván csak idő kérdése, hogy kisebbségbe kerüljön ez a réteg, hiszen a demokráciával elégedettek aránya már most is csak 21 százalék.

Ui.: Alapítótársammal, pk-val megállapodtunk még a kezdet kezdetén, hogy - már csak önvédelmi, mentálhigiénés okokból is - nem fogunk politizálni a blogban, úgyhogy ez most kivételnek tekintendő, és ritkán fog ismétlődni, ígérem. (Mostani hirtelen felindulásom oka a Kis János cikkébe - http://hvg.hu/hetilap/200952_husz_ev_tarsadalmi_es_politikai_viharai_a_k.aspx - tördelt néhány táblázat.)

Karácsonyi koncert,

avagy Arcangelo Corelli: Concerto Grosso Op. 6. (Amikor jó régen barokk zenét kezdtem hallgatni, ezt az elsők között szerettem meg.)

A Santa Maria in Trastevere karácsonykor

Róma szegényeinek terítenek 1982 óta minden karácsonykor ebben a templomban. A polgármester és más közemberek, művészek, olasz arisztokraták, külföldi diplomaták hordják a tálcákat, tepsiket, azokon tészta, sültek, kalács, gyümölcs és persze prosecco. (Lehet, hogy inkább ilyet kéne csinálni a Nagytemplomban is, nem bált, vagy, hát, ilyet is.)

Monteverdi: Vespro della beata vergine - Deus in adjutorium

Pámbosik

Az egyik nagyanyámnál nem volt karácsonyfa sosem, a másiknál mindig volt, egészen picike. Csak 5-6 darab arany papíros szaloncukrot tett rá, a tetejére pedig kerek üveglemezre festett Mária-képet kötözött. Reggelente azt vártam, hogyan süti át a nap a berlini kék meg ezüst palástot és jelenik meg a padlón a színes árnykép. Olyankor csak azt néztem. Egy kisszéken ültem előtte, és az ujjammal rajzolgattam körbe, amíg el nem tűnt. Ködös napokon is a kisszéken ültem, akkor a havazást vártam, és közben figyeltem a nagyanyámat. Begyújtott, sütött, súrolt, mosott és foltozott. Egy régi bársonykabátot javítgatott, a bársony teljesen lekopott már, nem is vette fel soha, de örökölte, ezért vigyázott rá. Közben mesélt, milyen a tökmagolajos kenyér, hogyan kiabált a pálcás tanító a templomban, mikor temetett gyereket, csecsemőt is, felnőttet is.

Néha azt mondta: „Pámbosik, Pámbosik”, máskor meg azt: „Istenem, Istenem.”

Ez

itt

nem berlini kék, nem ezüst,

de ilyesmi naiv képecske volt az is.

Tetszett.

Lúcio? Roberto Carlos? Netán Rivaldo?

...

azt hallottam, hogy
karácsonyi könnyvásár
hehe

Pannónia Gyógyintézet-napló

3. Varratszedés

Ez ma volt. Háromórás program a várakozással együtt, meg még az oda-visszaút 2 óra. (Fárasztó nap volt.)
A varratszedés nem fáj, az jó, mert januárban lesz egy megint: vannak olyan csavarok is bent, amelyekkel nem lehet járni, tehát amint összeforr a csont, azokat ki kell szedni. (A képen láthatók ezek az érdekességek.)

Egyébként kaptam gyönyörű sárga gipszet is ma, ez azért kicsit vigasztaló. De ez a januári újabb műtét, hát ez leverő.

Pannónia Gyógyintézet-napló

2. Szobatársak

A kórterem négyágyas, engem 12. 09-én hajnal fél háromkor tesznek a 4-es ágyra, az 1-es ágyról azonnal üdvözölnek.

1-es ágy:
- Margit néni kedves, szellemes, szórakoztató, úgy 70 körül van. Az unokáiról és az egy hónappal korábban meghalt húgáról mesél szépeket. Arra gondoltam, hogy jó lett volna, ha még marad, de szerdán délben haza is engedik (a veronait odaadom neki, elviszi a kutyájának, azt mondja)
- Kati (48) csütörtök délután jött, a jobb karját műtötték, egy BKV-buszon tört el a felkarja. Sokat dohányzik, ehhez le kell mennie a földszintre, a köntösét ilyenkor én igazgatom és kötöm meg. A férje elhalmazza finomságokkal, mivel ennyit megenni nem lehetséges, nagy részét elajándékozza a nővéreknek. A mézeskalácsból én is eszem, isteni, nem ropogós, hanem puha fajta, igen jól fűszerezve, fél dióval a közepén.

2-es ágy:
- Marika (81 éves, kéri, hogy ne nénizzük) szombat délutánig nyomja ezt az ágyat. Eredetileg neki is csak a jobb karja volt törött. Aztán a betegszállítókocsin magára hagyták, és onnan leesett, így néhány bordája is eltört a bal oldalán, minden mozdulatot nehezen visel, a gyógytornászt mégsem ússza meg, kicsit sétál, majd üldögélnie kell egy órát, de ottfelejtik, így kb. másfél óráig üldögél, míg szólunk a nővérnek, moccanni egyedül nem tud.
- Kati (73) pénteken jött be, de elszúrják a vérmintáit, ezért nem tudják megoperálni szombaton a jobb karját és vállát. Vasárnap pedig nincs műtét, hétfőig nem akarják az őrzőben tartani, hozzánk kerül tehát. Kedélyes, életvidám, és ahogy ő mondja: nagyszájú. Miután ekkor hárman vagyunk csak, és mind Katik, elnevezi a kórtermet katakombának. Telitalálatnak érzem.

3-as ágy:
- Zsuzsi (16) szerdán mehetett haza, inkább csak megfigyelésre tartották bent, elütötte egy autó, de nincs nagy baj
- Györgyi (kb. 50), csütörtök este került be, kutyasétáltatós baleset miatt a jobb hüvelykujját műtötték, szombaton délelőtt már haza is ment. Vacsorára kizárólag édességet eszik, azt mondja, túrórudiból egyszerre tízet is meg tud enni (mégis kb. csak 60 kg lehet a kb. 170 centihez)
- Zsuzsi (26) vasárnap este érkezett, hogy másnap reggel megműtsék a jobb csuklóját, a sajkacsontja tört el még júniusban, csak nem vették észre, de mivel a csuklója folyamatosan fájt, visszatért a kórházba. Ő buddhista, este hét körül meditált, majd kilenckor felolvas egy könyvből az úgynevezett köztes állapotokról (azaz bardo, erről majd még külön megemlékezünk), ez kiborított, mert már kezdtem szenderegni, de figyelnem kell arra, amit olvas, egyszerűen érdekelni kezd, és teljesen felserkentem. Különösen a halál köztes állapot izgalmas, hiszen momentán nem tudom felvenni az alvó oroszlán pózt, igaz, talán nem is halok meg még. Mindenesetre elaludni is csak órákkal később sikerül.

4-es ágy:
- én (44) dekkolok itt szerda hajnaltól hétfő délig, sokat telefonálok, és nappal sokszor alszom rövidkéket (éjszaka meg semmilyet), alapvetően türelmes vagyok vagy valami ilyesmi, ami elég fura.

Két alapvető különbség

1. Maryskának a jobb lába volt eltörve; 2. Francin örült a balesetnek.

Pannónia Gyógyintézet-napló

1. Gasztronómia

12. 08.
Infúzió (14.30-tól 12. 09. 00.30-ig)

12.09.
Reggeli:
1 szelet kenyér, 2 szelet veronai (förtelmes), 1 minivaj (feltépős dobozban, ez a karsérült betegek miatt lényeges információ, a kórteremben 3:1 arányú a kar- és lábsérültek száma), az ital - kórházi zsargon szerint a folyadék - választható (teát kérek és kapok).
Ebéd:
zöldségleves, paprikás krumpli lecsókolbásszal, de elcseréltem a spenót-tojásomlett összeállításra
Vacsora:
1 kefír, 1 szelet kenyér, 1 szelet aszpikos pulykafelvágott vagy mi (hasonlót szoktam venni, csak az szebben néz ki)
(Hazai kiegészítések: narancs, alma, 1 db sajtos pogácsa, 1000 mg C-vitamin)

12. 10.
Reggeli: mint fent
Ebéd:
Ugyanolyanleves, spagetti carbonara (mócsingok is voltak benne - sonka gyanánt -, ezek kivételével ehető, legalábbis nekem, de a karsérülteknek már nem annyira.)
Vacsora:
1 banán, 1 szelet kenyér, kb. 5-6 dkg tepertőkrém műanyag pohárban, amilyenben a restiben a kávét adják (a napköziben volt ilyen krém, de akkor nem szerettem, most megkóstoltam, nem is rossz, de inkább kihagyom)
(Hazai kiegészítések: mandarin, 1 db sajtos kifli, 1 db kakaós csiga, 1000 mg C-vitamin)

12. 11.
Reggeli:
1 szelet kenyér, 1 mini őszibarackdzsem, 1 minivaj (vaj- és dzsembontást készséggel elvégzem mindenkinek, nekem pedig elmossák az evőeszközeimet a sorstársak)
Ebéd:
húsleves csúszkálós tésztával, rakott kel (!)
Vacsora:
1 szelet kenyér, kb. 5-6 dkg tojáskrém (a tepertőkrémnél megismert kiszerelésben)
(Hazai kiegészítések: 2 szelet Édel szalámi, 1 db Medve sajt, 1 db sajtos pogácsa, 1 db zsömle, 1000 mg C-vitamin)

12. 12.
Reggeli:
1 szelet kenyér, 1 miniméz, 1 minivaj (a munkamegosztás a szokásos)
Ebéd:
valamilyenleves, szárazbabfőzelék lecsókolbásszal (!), de elcseréltem répafőzelékre - fasírt nélkül
Vacsora:
1 szelet kenyér és újabb lelemény a karsérültek szempontjából: májkrém ringlis feltépővel (vagyis a dobozos sörökön megismert nyitószerkezet, természetesen állok (?) a kórterem rendelkezésére májkrémnyitásilag)
(Hazai kiegészítés: 2 szelet trappista, 1 mandarin, 1 kakaós csiga, 1000 mg C-vitamin)

12. 13.
Reggeli:
1 szelet kenyér, 2 szelet párizsi, 1 minivaj
Ebéd:
zöldborsóleves (!), csirkepaprikás orsótésztával
Vacsora:
1 szelet kenyér, 1 minivaj, 1 müzliszelet (hát, ebből is van azért ehető fajta, de ez....)
(Hazai kiegészítés: 1 Medve sajt, alma, 1000 mg C-vitamin)

12. 14.
Reggeli:
1 szelet kenyér, 1 minivaj, 2 szelet párizsi
Ebéd:
már otthon, hál' istennek.

Kórház Bakony

"Hejj-hajj! Ebben a betyár világban bemegy a szegény ember a kórházba, azután vagy kijön, vagy nem. Van, akit bevisznek, azután kijön. Más bemegy, de ki már viszik. De olyan is van, aki csak úgy jön-megy..." (Pintér Béla)

És olyan is van, hogy be is viszik és ki is hozzák a szegény embert, de azért elevenen. Hát, velem ez történt, szóval a szünetnek vége. (Illetve csak most kezdődik, persze.)

pk: Rövid szünet

Milyen neeesz?

Grafit. Igen: gé er, gra-fit-nesz.
Hát az most sajnos épp elfogyott.
(De legalább elfogyott, az is valami.)

Bergman és Ingrid Thulin

a Suttogások és sikolyok forgatásán.

Napocskázós tánc

Paidusko horo, hogy Ágika se maradjon tánc nélkül mikrovacsi közben. A logikája: 4, 3, 2, 1.
4 szökellés jobbra bal lábbal kezdve (ritmusa: ti táá ti táá ti táá ti táá), majd vissza azonnal keresztbe jobb lábbal (lép táá lép táá lép táá), ekkor bal lábon állsz, jobb láb súlytalan és szökkensz helyben egyet bal lábon, egyet jobbon (lábváltással mindkettőt ti táá ti táá), megint a bal lábon van a testsúly, és most jobb lábbal keresztbe ti táá és szintén bal lábra érkezel. Innen indul elölről: 4, 3, 2, 1, stb.

Csillagos - kalkopirites - este

Megint a kacatok között matattam, és találtam egy ilyet:

Legalább két kiló követ cipelt Lacika a suliba. Az iskolatáskáját én vittem, ő a karatés hátizsákkal, tornazsákkal, uzsonnával, szóval majdnem teljes harci díszben vonult előttem, és én a szokásosnál is nehezebbnek találtam azt a táskát. Meg is kérdeztem, hogy követ visz-e, vagy mi, hogy ilyen nehéz. Erre azt mondta, igen, de nem köveket, hanem ásványokat. Ajándékba visz egy-egy piritdarabot a tanító néniknek, és egy nagyon szép, szabályos, hófehér kalcitkristályt az egyik kislánynak. Néhány különleges darabot is berakott még, hogy megmutassa a gyerekeknek. Az egyik igen értékes, még Misi bácsi is azt mondta, hogy de örülne, ha ő is találna olyat egyszer. Csak az a baj, hogy nincs este, mert akkor a kalkopiritszikrákat is megmutathatná a gyerekeknek, igaz, akkor még egy kalapács is lenne a táskájában, merthogy azzal kell jó nagyot ráütni az ásványra, és akkor fénylő pontok szóródnak szét, de ez csak sötétben látszik.

Hát igen, fény, harmónia, nyugalom

Jan Vermeer: Zenelecke

(1662 k., 74,6 × 64,1 cm, olaj, lenvászon)

Nagytemplom

Nagyon magas. A második emeletre falépcső visz, vastag, öreg, mély repedéses, domború lépcsőfokok, innen szinte madártávlatból látni az oltárt, a hang is nagyon távoli. Szép ívek és oszlopok, súlyos fehér falak. A padokon Tranosciusok. Napos időben hatalmas fénypászmák az ablakokból. Világos van bent, mint egy Vermeer-képen. Sokszor elképzeltem, ha kivinnék a padokat, akkor bálterem lehetne, legalább egyetlenegyszer lehetne. Persze rizsporos, menüettes. Szeretem őt.

A legmélyebb és a legtörékenyebb

Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma - költők tudják csak igazán! - egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.

Mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb. Ady titáni erőfeszítése után ezért vették őt észre oly kevesen. A legkülönbeket az emberek mindig rossz irányból várják. Neki nem voltak fejedelmi pózai, mint Adynak; nem ismerte a romantikus díszeket; legmerészebb kísérleteit is a tökélyig megoldotta. Sorsa a legkülönbekével rokon: Hölderlinével, Kafkáéval, Jézuséval.

Huszonöt évvel halála után még ma is ő a legmodernebb költőnk.

(Pilinszky János: József Attila emlékkönyvébe - 1962)

Eszmélet IV

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
Ami van, széthull darabokra

Aztán kiment az állomásra

dec. 3.
Kedves Flóra!
Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. "Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!" - ezt Kosztolányi írta.
Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte s én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet.

Attila

U.i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.

Ez csak a Bischof-kép kommentje lenne,

de oda nem lehet képet tenni, úgyhogy:

Korniss Péter: Sietve

Cuzco felé

Werner Bischof-fénykép, az egyik kedvencem.

Bármikor látom, teljesen meghatódom. Most meg kifejezetten kerestem.

Paul Klee: Arab dal

J. J.

Neki sikerült rövidet élnie.



(Ez egy füzér, nagyon vegyes minőségű videókkal, de mindegyiken Janis Joplin látható-hallható - tehát.)

Bölcs öregember megmondja a tutit

Már mostanáig is sokkal többet éltem, mint amennyit 20-30 éves koromban szántam magamnak. Ráadásul egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy még sokáig akarok élni.
Mondták, hogy így van ezzel mindenki, nem hittem el.
Te se hiszed, ifjú olvasó, na de majd meglátod.

Vérszem

Élet- és blogtársam cseppenként adagolja belém a Tale(nt)umot. Mi tagadás, rám fér.

Ha igaz a hülye közhely, hogy a szem a lélek tükre, hát akkor nagy bajban vagyok: kicsi, vörös, véres, zavaros, könnyezik, ég, szúr, csíp, épp csak nem harap.

A tömegek megvetése

Peter Sloterdijk (1947-) német filozófus. Főként Németországban vált ki indulatokat. Olykor kifejezetten nagy vihart kavaró dolgokat is mond, de ez itt biztos, hogy nem olyan:

"Akik meggyőző banalitást kínálnak, duplán nyernek, mert egyfelől módot adnak a kifinomult embereknek, hogy fantasztikus túlértelmezéseket gyártsanak erről a banalitásról, amely valójában nem is banalitás, másfelől ezzel egyidejűleg lehetővé teszik a szimpla elmék számára, hogy közvetlenül azonosuljanak ezzel a banalitással. A banalitás tehát olyasmi, ami mindkét oldalon működni tud azáltal, hogy egyszerre különböző és ugyanolyan. Valaki mindkét oldalon nyer. A banalitás stratégiájának nagymestere, Andy Warhol a fejünk fölött beszélt, és azzal a kérdéssel hozott minket zavarba: Tud nálam banálisabb lenni valaki? Ez az ő öröksége a következő nemzedékek számára, és el kell ismerni, hogy továbbra sincs meggyőző válasz."
(Elnézve magam körül a dolgokat, ez egyszerűen így van.)

Ez meg a címben szereplő esszéből egy gondolat:

"Hitlernek a német pszichodrámában eljátszott szerepére való alkalmassága nem rendkívüli képességeken vagy messzire világló karizmán nyugodott, hanem megfoghatatlanul evidens vulgaritásán és az ebbõl következõ diszpozícióján, hogy emberek nagy számának lelkéből ordíthatott. Hitler az övéit visszavezetni látszott abba az idõbe, amikor az üvöltés még segített. Ebből a szempontból ő volt a század legsikeresebb akciómûvésze."

Egyszóval érdekeseket ír.

Falu-projekt

Na, mondjuk, itt majdnem csönd volt. (A projektről majd máskor.)

Laliofóbia

Így hétköznap reggel sokkal több minden történik a Margitszigeten mint hétvégén, amikor tele van. A kertészek például ilyenkor dolgoznak. Most az avarral küzdenek. Lombgereblyével ez szépen szól. De hát járkál néhány leharcolt kistraktor is, gyűjtőszerkezetet húznak, zajosak és büdösek.
Az meg nem olyan jó a futóknak, pedig sokan futnak.
Aztán persze vannak sétálók, kutyával sétálók és a szigeten csak átsétálók. Velük valahogy olyan, mint falubeliekkel találkozni, szinte bunkóságnak érzem, hogy nem köszönök nekik. Aztán vannak tajcsizók, kendókák (?), vagy valami más harcművészek. Kezd tetszeni ez a tajcsi.
Na és vannak a "kiabálók". Én csak így hívom őket, merthogy kiabálnak. Állnak körben úgy öten-hatan és kiabálnak, másfél-két méterre sincsenek egymástól. Antifónaszerű az alakítás: egy valaki kiabál egy hosszabb valamit, amire a társak kórusban visszakiabálnak, azt ritmusosan ismétlik. Néha műnevetnek. "Hahahaha, hahahaha" - ordítják, és még a térdüket is csapkodják.
Talán valami fóbia leküzdésére kitalált tréning ez. Csak hát ez engem nem hat meg.
Szóval, igaza van a Víg Misinek: csönd az nincs. A szigeten sincs. Kár.

Ugyanaz másképp, hollandokkal

Ezt is csak úgy

Bartók zongorázik: Román népi táncok



Az 1918-as első kiadás:

Semmi évforduló, de azért ennek itt kell lennie,

mert nincs ennél szebb film.

Makk: Szerelem (1971)



Nyolc részben itt az egész, de azért inkább moziban.

Hohegyi

Lám, 1990-ben még ők maguk sem tudták leírni a nevét: most meg
meg például

vagy például:

Régizene, a kedvemért

Monteverdi, nimfa, panasz, Savall és nagyon szép.
(Ja és Emma Kirkby, talán.)

1921. november 25-én született

Majd elnézem ahogy a viz csorog,
a tétova és gyöngéd utakat,
a fájdalom és véletlen közös
betűvetését, hosszú-hosszú rajzait -
halott köveken, élő arcokon -

elnézem őket, mielőtt
a feledést kiérdemelném.

Kesztyű-sorozatból

Régiségeket olvasok. Ezt most találtam:
"Lacika bokszkesztyűje, borkősavas hintőporral szokta beszórni, gondosan kiteszi félárnyékba szellőzni, összetépőzárazza, vászonzsákba teszi, aztán beszél arról, hogyan sikerült edzésen felvennie, én meg nem értem meg."

A tüzesmérnök

Tűzvédelmi oktatás volt ma. Szabadtéri. Egy 20 cm magas lábakkal rendelkező tepsi méretű tepsit hozott magával a tűzvédelmi szakértő. Volt még hozzá egy köteg gyújtós, egy palack gyúlékony folyadék és három tűzoltókészülék (gázzal, porral, illetve habbal oltó, mert hiszen tüze válogatja). A performanszt a Kisrókus utcában aszfaltozó munkások is végignézték, illetve kommentálták a látottakat, a tűzrakást, a tűzoltókészülék kibiztosítását és magát a tűzoltást. A szakértő ezután a hallgatóságra bízta a gázzal és a porral oltó készülékek használatát. Az ügyetlenebb próbálkozásoknál felhördültek a bajtársak, no meg az aszfaltozók, a sikeres tűzoltókészülék-használatot taps és ováció kísérte. Kár tagadni: kurva jó volt. Csak másképp.

Most már írni kéne valamit

A kísérletezések, beállítgatások eltartanak még egy darabig. Sőt, lehet, hogy állandó program lesz ez, addig pedig nem lehet csak linkelni.
Úgyhogy mint füldugófüggő, szeretném felhívni a figyelmet az Ohropax füldugóra.
Az Ohropax füldugók 100 éve jelentek meg a piacon. Állítólag Kafka is Ohropax-rajongó volt.
És tényleg állati jó, már többféle füldugóval próbálkoztam, de ez mindegyiknél jobb. Szinte minden hangot kiszűr, a magasakat feltétlenül. Úgyhogy hiába adnak hülyébbnél hülyébb hangokat tolatás közben a hajnalban árut szállító különböző furgonok és teherautók, nem hallom őket. Elég hatásos a mélyebb, dübörgő jellegű hangok esetében is, bár reggel felé ezekkel azért baj van. Márpedig a felső szomszédkölök boldog rohanással kezdi a napot. De talán jövőre már iskolás lesz, ebben lehet reménykedni.
Szóval az Ohropax-füldugók jók. Én most az Ohropax Colort használom, de próbáltam már szilikonosat is, az nekem nem jött be, de a kislányom szerint az a tuti.
Mindenképp meg kell említeni a csomagolását. Erre különös gondot fordítottak. Eleinte csinos bádogdobozokban árusították, egészen sokáig, csak az utóbbi évtizedekben jelentek meg a műanyag dobozok. Én szeretem ezeket a műanyag dobozkákat is, nagyszerűen használhatók "táskapatikai" célokra. De hát vannak igazi Ohropax füldugódoboz-gyűjtők is.

Krétakör. Ennek vége van

Nézzük meg jól Gyabronka mosolyát! Ezt egyre többször fogjuk látni a következő években.

Zseni

Hartyándi Jenő: "Na, ez a Lajkó Félix" (1997)

Dudorászik, nyög, dünnyög, és közben zongorázik

Keith Jarrett: The Köln Concert

Tavalyi hó

100+1 éve

Ott, ahol van

Holmi, október

Vers

Az ajándék ló ellen való orvosság

A róka és a kakas
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy perzsa kakas. Szikkadt, vén kikerille volt, megjárta Hencidát is, Boncidát is, s hat levesre való esze volt. Róka körme közé is került elégszer, de mindig kifurtánkodta magát ép bőrrel.
Egy nap odakint kapirgált a mezőn, s látta a szeme sarkából, hogy újfent arra orozkodik a róka. Jobban mondva nem orozkodik, hanem integet is barátságosan, mint aki jó hírt hoz a komájának.
Nohiszen, gondolta a kakas, s felrepült egy közeli szilfára, csak úgy zörgött. Amint a róka odaért a fa alá, fancsali képet vágott, és sértetten csóválta a fejét.
Kakas, kakas, elszomorétottál. Mondd meg igaz lelkedre, mért repültél oda föl? Csak nem a te róka komád elől?
Na bizony mért, recsegte a kakas. Még te kérded? Azt nem akarod, hogy egyenesen a nyakadba boruljak?
De, pontosan azt akarom, és te is az fogod akarni, kakas testvér. Ha elkerülte volna a becses figyelmedet, a fényességes padisah az imént kihirdette a következőket, idézem: ahont zászlóim lengenek, senki sem bánthatja a nála gyöngébbet. Megparancsolom továbbá, hogy eztán a farkas és a bárány egy forrásból igyék!
A kakas hallgatott, várta, mi lesz.
Értetted, kakas, az eszeddel, kérdezte a róka, és elrakta a noteszét, ahonnan felolvasta a padisah parancsát.
Érteni éppen értettem, felelte a kakas, de nem mozdult.
Nahát akkor. Pattankodjál le szépen arról a fáról, és sétáljunk egyet, kart karba öltve, állattestvér módjára.
Remek ötlet, róka testvér, sétáljunk, mondta a kakas, de mi volna, ha megvárnánk a többieket? Úgy látom innen a fa tetejéről, hogy három távoli testvérünk is erre tart, méghozzá loholvást.
Testvérünk? Miféle testvérünk, te kakas?
Hát, nem tudom, te róka. A termetük legjobban a farkaséhoz hasonlít, de hosszabb a fülük meg a farkuk.
Ide figyelj, csak nem juhászkutyák azok, kérdezte a róka idegesen.
De bizony, róka testvér, ez a helyes kifejezés, juhászkutya testvéreink erre tartanak, hogy egy forrásból igyunk tevéled mindahányan.
Velem aztán nem, mondta a róka, és nagy sietve búcsúzni kezdett.
Hová szaladsz, róka testvér, hát nem te mondtad, hogy kihirdette a padisah, eztán senki fia nem bánthatja a nála gyöngébbet?
Kihirdette, hát persze, hogy kihirdette, pirregett a róka ijedtében. De csak annak hirdette ki, aki ott volt a gyűlésben, te baromfi. Ezek a surmebek meg egyik sem voltak ott, mer ezek nem járnak gyűlésbe, hanem csak kinn derenducáznak az esztenán. Úgyhogy mire én kihirdetném nekik a verdiktet, elevenen megnyuvasztanának.
S ezzel úgy elinalt, mintha ott se lett volna. A kakas meg lekászálódott a szilfáról, s élt, amíg meg nem halt.

Lucifer

Bizsergető érzés ilyen közelről szemlélni a Teremtést.

Tesztbejegyzés kiállításlátogatóval, légifotóval és címerrel