Penitencia

A tegnapi, kevéssé cizellált posztom hirtelen felindulásból született, olyan is lett.
No persze nem attól lettem feldúlt, hogy Schmittet megválasztották - ez nem volt valami hatalmas meglepetés -, hanem a körülmények miatt. Merthogy arra voltam nagyon kíváncsi a szavazás előtt, hogy vajon hányan akadnak a 263 Fidesz/KDNP-képviselő között – elvégre már csak a nagy számok törvénye alapján is kell hogy legyen köztük néhány gondolkodni képes és hajlandó ember -, akik, élve a titkos voksolás adta anonimitással, nem szavazzák meg ezt a szégyent, legalábbis az első fordulóban nem. És amikor megláttam, hogy egyetlenegy képviselő sem volt bátor, még ennyire sem - csúnyán kiakadtam.

* * *

Úgyhogy most megpróbálom kicsit helyrebillenteni a mérleget, és a nem különösebben hízelgő szavakkal illetett miniszterelnök úrnak igyekszem mintegy elégtételt adni. Ezért bemutatok egy kis válogatást az emberek iránta táplált szeretetének különböző megnyilvánulásaiból.
Nem az unásig látott kézcsókos jelenetekre gondolok – amelyek nem bizonyítottak mást, mint hogy hazánkban a nők és a férfiak azonos jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek -, hanem képzőművészeti alkotásokra.
Jóllehet ebből a műfajból néhányat már bemutattam itt meg itt, de azt hiszem, nem lehet eleget - tehát jöjjön újabb kettő.

Elsőként álljon itt egy sokoldalú (festő, költő, pedagógus) hölgy műve. A művész saját magáról harmadik személyben, tehát távolságtartón, példásan szerényen, de kifinomult stílusban, líraian szól. Idézet a bemutatkozásból:
„Számára törékeny játék a képzőművészet és a költészet. A művészet iránt kialakult benne a hűség. Mások szerint ez olyan egyszerűség. Ő is, mint képzőművész tudja, hogy közben van könnyes nehézség, melyet az idő elmorzsol. Minden porcikáján általreszket egy alakuló ötlet vagy vágy, amely festésre, megírásra vár, amíg festékre, szavakra talál.”
Orbán Viktor festékre talált. Íme:

Czeglédi Gabriella: Együtt

Más a technika, más a hordozófelület, de azonos érzelem hevíti a következő művet (melynek alkotója sajnos ismeretlen, mint a népművészeti alkotásoké általában):


Végül ráadásképpen egy olyan mű, amely nem a miniszterelnököt ábrázolja ugyan, de a hozzá való kötődése nyilván igen erős, hiszen az ő festménykollekcióját gazdagítja 2004 óta. Nincs kétségem afelől, hogy az értékes Orbán-gyűjteményen belül is kiemelkedő helyet foglal el – talán a parlamenti dolgozószobájának is ékessége lesz hamarosan:

Palancsa Gábor: Szövetség

A méltán közismert művész magát bemutató sorai itt olvashatók. Erről a másik, szinte teljes oeuvre-jét felölelő gazdag oldalról pedig alig egy-két kattintással módunk van közvetlen érintkezésbe lépni az alkotóval, sőt, akár vásárolhatunk is a befektetésnek is kiváló Palancsa-festményekből. (Igaz, hogy az életmű legkiemelkedőbb darabja már Orbán Viktoré – de ez így is van rendjén.)

Örkény

In memoriam dr. K. H. G.

– Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
– Ki volt az? – kérdezte a német őr.
– Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
– Kik ezek? – kérdezte az őr.
– Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
– De ismerem – mondta a német őr.
– És Rilkét?
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t.

(Réber László illusztrációja az Egyperces novellák első kiadásából - Magvető, Budapest, 1968, 39. old.)

Az illuzionista

Ezt a hatrészes sorozatot a youtube-on valójában Bojszi találta, de azt mondja, azért nem tette be, mert nem akarta a bénázásával "kiidegelni" Petterit megint, pedig az más eset volt, amikor egyszer bénázott, mert akkor kommentbe kellett volna linket betennie, na de mindegy, akkor én posztolok.
(Bojszi különben az Úrvacsorát nézte éppen, amikor Bergman meghalt, csak ezt akkor még nem lehetett tudni. Aztán néhány óra múlva hallottuk a hírt, és én hirtelen nem is értettem: Bergman nem halhatott meg, amikor Bojszi csak most kezdte nézni a filmjeit.)

És legyen még egy kép Bojszi kedvéért:

Rózsa-füzér

Nem csak a kultúra van jó kezekben, hanem az oktatás is.
Néhány részlet Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár HVG-beli interjújából:

A hetvenes-nyolcvanas években MSZMP-tag volt, hogy iskolavezető lehessen. A kérdésre, hogy megbocsátott-e már magának e ballépéséért, így válaszol:
- Feldolgoztam, de nem tudom elfelejteni. […] nehezen éltem meg, amikor rádöbbentem, hogy tulajdonképpen kiszolgáltam az idegen hatalmat. Mentségemre szóljon, hogy a valós információktól elzárva […] fel sem fogtam az ördögi tökéllyel működtetett, hazug és manipulatív rendszer lényegét.
A rendszerváltozás után aztán visszatért a gyökerekhez. Így történt:
- Láttuk, ahogyan a kislányunk és vőlegénye értékalapra helyezik a párkapcsolatukat, és azt tanácsoltuk nekik, hogy Isten előtt kössenek házasságot. Menyegzőjük szinte misztikus pillanata bennünk is feltámasztotta a mélyen szunnyadó hitet. Ezután esküdtünk meg mi is templomban, a 25. házassági évfordulónkon. Gyermekeink voltak a tanúk. Akkor megéreztem, hazataláltam.
2003-ban aztán belépett a Fideszbe, majd
- 2006-ban Orbán Viktor elnök úr javaslatára és biztatására képviselő lettem. Ekkor hívott meg a KDNP frakciójába Semjén Zsolt úr […] A két elnök egyetértő támogatását bírva örömmel elfogadtam a hívást, hiszen a kereszténydemokratákhoz köt az értékrendem. […] Ismét csak hazataláltam.
- És hogyan kívánná ezt a harmóniát megosztani a letargikus magyar néppel?
- Az emberek többségének már attól is más a lelkiállapota, hogy érzi, nagy változások küszöbén állunk. Az, hogy megtisztul a közélet és hogy az ország vezetőit … az önzetlen haza- és emberszeretet vezérli, óriási lelki energiákat szabadít fel. […] rövidesen szét fog oszlani a letargia köde.
- Mi lesz majd az irányvonal az ön regnálása alatt? Mire számítsanak a diákok a buktatás visszaállításán és valamifajta kötelező etikatan bevezetésén túl?
- Mivel meggyőződésem, hogy az iskola a tudás gyarapításán túl a teljes ember erkölcsi, egészségre nevelésére hivatott, végre az oktatásban is helyükre kerülnek az alapértékek. Lesz rend, munka, kötelességteljesítés, de jókedv és jutalmazás is.

Fliegauf Benedek

nagyon másmilyen filmre készül, mint amilyeneket eddig rendezett. A Szállnak a varjak munkacímű filmet a cigánygyilkosságok ihlették. Egy részlet a vele készült interjúból:
A szereplőválogatás lassan öt hónapja tart. Iskolákba, cigánytelepekre járunk. "Válságövezetekbe", ahol kifejezetten nagy az etnikai feszültség, mint például Ózd, Miskolc környéke, éppen úgy elmegyünk, mint - mondjuk - az ezekhez képest idilli Alföldre. Nagyon intenzív élmény. Egyik pillanatban vidám cigányokkal beszélek, akik a falu főútján kertészkednek, a másikban meg a pokol hetedik körében találom magam, egy iskolában, ahol arra a kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel, azt válaszolja egy roma kisfiú, hogy rokkantnyugdíjas. És nem viccel.

Egy rendes vers

Hogy a fenti vers miért rendes, azt megtudhatjuk a TV2 Naplójának videójából, konkrétan a 3:55-4:05 közötti tíz másodpercből. (Bár a többi rész is tanulságos.)

(Sietős olvasók számára a lényeg írásban: Orbán Viktor letekint parlamenti pihenőszobája ablakából, és a következőket mondja, hamiskás mosollyal az ajkán: "József Attila jó helyen van szerintem... Nem? Ha már írt egy rendes verset a Dunáról... Akkor mégis jó helyen van ott. Jár neki, hogy nézze... Ahogy elúszik a dinnyehéj." )

Egyelőre maradhat

Azért még van idő

Kikapott Federer Halléban (Gerry Webber Open). Fel vagyok dúlva.
A győztes Lleyton Hewitt lett, aki már meccsek óta nem tudott nyerni, bezzeg most, a Federer ellen. Szóval Hewitt-Federer: 3:6, 7:6 (7-4), 6:4

(Persze annyira azért nem vagyok feldúlva, mint 81-ben, amikor Borg nem tudott nyerni Wimbledonban, és a hisztis McEnroe győzött. (McEnroe-Borg: 4–6, 7–6 (7–1), 7–6 (7–4), 6–4). De az a furcsa, hogy ennél a meccsnél mégis sokkal jobban emlékszem a 79-es döntőre, mert úgy gondoltam, hogy semmiképp sem nyerhet az ellenfél, Roscoe Tanner. És nem is nyert. Borg-Tanner: 6–7(4), 6–1, 3–6, 6–3, 6–4.)

Májusi Valentin-nap a Kossuth téren

C'est si bon

Lázár Ervin nélkül nem élet az élet

... – Azóta itt lakik a Négyszögletű Kerek Erdőben – mondtam.
– Itt – folytatta Mikkamakka –, akárcsak Dömdödöm.
– Kicsoda?
– Dömdödöm. Azért nevezzük így, mert csak annyit tud mondani: dömdödöm.
– Semmi mást?
– Semmit. De azért nagyon jól megértjük, akármit akar mondani. Néhány nap alatt majd te is megérted.
– Ő meg, ugye, azért jött ide, mert odakint senki se értette meg, és ki is nevették – mondtam.
– Lehet – válaszolta Mikkamakka –, magam sem tudom pontosan. De Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl azt állítja, hogy Dömdödöm tudna beszélni, csak nem akar.
– És miért nem?
– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” Mi az hogy igazán, háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
– És akinek azt mondta, hogy dömdödöm, megértette őt? – kérdeztem.
– Egészen bizonyos lehetsz benne – mondta Mikkamakka –, ámbár könnyen meglehet, hogy ezt a történetet Aromo találta ki, és Dömdödöm tényleg nem tud mást mondani csak azt, hogy dömdödöm.
– Már tudom is, hogy kinek mondta – csillant fel a szemem, de Mikkamakka nem válaszolt. Előremutatott.
– Odanézz! Ott vannak.
Bizony ott voltak valahányan. Futottak elénk. „Isten hozott benneteket!” – kiabálták. Ölelgettek engem is, mintha ezer éve köztük laktam volna. Egyszer csak a nagy lármában hozzám fordult Mikkamakka.
– Akartál valamit mondani?
– Csak azt akarom… csak annyit akarok – dadogtam a hirtelen felzengő csendben –, hogy dömdödöm.

Ponticulus

Fél évig nem volt, de most újra. Egy egészen kiváló site.
Ha valaki még nem ismerte, itt az alkalom.

Északi merengés

Petterivel ellentétben utálni éppen nem utálom a macskákat, viszont azt sem tudom elképzelni, hogy megszeressem őket, de az tény, hogy A Wang folyói verseinek sikerül az, ami maguknak a macskáknak nem: figyelemre méltónak kezdem találni őket.

Ezenkívül két fontos dolgot is megtudhattam még:

1. Alekszandr Petroszjan fotói rabul ejtőek.
(A "fényelésük" külön bejön, az ajánlott honlapon többször is megnéztem némelyiket, majd végül kattintgatni kezdtem, és akkor meg ilyeneket találtam másoktól:
kerevet
zúzmara
vörös és fehér
tarkovszkijos1
tarkovszkijos2,
de egyébként még rengeteg fotó van ott.)

2. Péterváron éjszakánként - csak úgy, hagyományból - ma is felhúzzák a felnyitható hidakat.
(Erről sejtelmem sem volt, de nagyon tetszik, még akkor is, ha mindjárt elkezdtem ésszerű okokat keresni, pedig úgy még sokkal jobb, ha nincs miért megtenni ezt, és mégis megteszik, úgyhogy az ésszerűnek tűnő ötleteket el is hessegettem.)

Az információk Studiolumnak köszönhetők.

Szőcs Géza

Virradat a víz alatt

Ich liebe dich, mon amour
du bist die See die Seele

te vagy a tengerparti szél
s a víz alatti kőfalak
között egy utca-féle

te vagy az én tengerszemem
te vagy az én tengerhajam
fal vagy és ablak a kőfalon
ablak vagy s függöny az ablakon
függöny vagy s írás a függönyön

de ne is nagyon figyelj reám
éppen csak morfondírozom
épp csak magamban mondok én
csak jár a szám, beszélek

tengerszemem vagy, ablakom,
a tó vagy és a lélek.

És minden egyes évszak is,
you are the sea the season.

*

A zöldes tengervízből
leány, vagy napkorong kél.
Ujjam hegyében ébredsz
s újra ébredsz
újra meg újra megidéz
az emlékezés meg a kéz

ujjaimban lüktetés:
visszatérő arcod az,
fölvirrad és alkonyul
mon amour du
mon amour
elfelejt
s újra fölidéz
az ujj a szó a víz
a kéz
nap után új nap így telik
ich liebe doch
ich liebe dich
te ne törődj
ne törődj semmivel,

a tengernek sincs ruhája
meztelen alszik el

és minden egyes évszak,
tu es le mur la mer
vízinevetés, az vagy,
la soeur des sorcières
Tengerből napkorong kél.
Így élsz, gyanútlanul,
nem sejtve, rád van írva:
tu es la mer
l’amour


Sz. G. tehát ilyen volt.
És ilyen lett.

Még bő két hétig látható

Szilágyi Lenke huszonhét Petri-fotója Nagy Bálintnál.

Például ez a kép 1997-ből (a Petri-blogról nyúltam):


Itt pedig egy Nagy Bálintnak címzett Petri-vers:

Mint fenyők ködbe–––
fáradtságba, undorba
bugyolálódik a jóakarat.

Ha heten: öten.
Öten: akkor hárman.
S ha hárman: akkor inkább ketten.

A többiek
többségükben kibírhatatlanok.
Magunkon kívül

vagyunk egynehányan.
S magukon kívül
vannak egynehányan.

A levegőég herseg
vadászgép szeli át
mint rétesalma husa.

Kik jönnek most az agya-
fúrt politikusok után? Buta
katonák? Újabb agya-

fúrt politikusok?
Laza póráz?
Börtönök? Kussok?

Kivándorol egy ország önmagából?
Megjött a villamosod.
Siess. Szerbusz.

800919dömsödpetri

Malacka

Hogy örült volna a Jancsi egy ilyen szervezetnek, mint a Stichting Varkens in Nood, pedig a Jancsi nem is nagyüzemi disznó volt*, hanem három testvérével együtt élt, éldegélt a nagyanyámék tanyáján. Jancsinak kunkori farkincája volt és a bal oldalán sötétbarna folt, az vele együtt nőtt. Aztán amikor a folt vagy két felnőtt-tenyérnyi nagy lett, akkor történt a szörnyűség, a "zabiácska". Azt mondták előző este, hogy nem a Jancsit vágják le.
A konyhaajtóban álldogáltam, az üvege párás volt, nem lehetett látni, mi történik az udvaron, de én megismertem a Jancsi hangját.
*Itt csak egyetlen adatot emelünk ki a Varkens in Nood honlapjáról: Hollandiában 16 millió ember és 20 millió disznó él.

Vegyél egy jó szót!

Jótékonysági árverés az Írók Boltjában (június 3-8.)

Rosszabb időnk van, mint négy éve

- mondta Para Kovács ma délelőtt.