Szilveszteri számvetés

No, oszt mégse egy hónap volt, meg hát, még nincs is vége. De röhögtünk is ezen a Rogán-féle mondáson eleget júliusban. Most pedig csak EP-t idézzük:

"Fiaim, ti pedig menjetek a picsába."

Jövendőmondók

Még valamikor december elején Aigner Szilárd kb. 90 százalékban biztosra mondta, hogy szép fehér karácsonyunk lesz. Aztán más meteorológusok is megjósolták ugyanezt, majd egy hét múlva elkezdtek visszakozni, a múlt héten pedig már megesküdtek az ellenkezőjére, mondván: talán csak vasárnap estére lehet némi hózápor. Erre szombat délután már havazott, helyenként egész sok esett.

Ez is csak a pár éve olvasott kedves történet mély igazát bizonyítja:

Egy ősz végi napon az indián törzsfőnök elmegy a varázslóhoz, és megkérdezi:
- Milyen lesz a tél?
- Kemény, hideg tél lesz.
- Biztos?
- Biztos.
- Gyűjtsek fát?
- Még kérded? Gyűjts!
- A családom is gyűjtsön?
- A családod is.
- Az egész törzs gyűjtsön?
- Az egész törzs. Persze.
A törzsfőnök elmegy, a varázslót pedig kezdi furdalni a lelkiismeret: Mi van, ha felesleges munkát adott az indiánoknak?
Bemegy hát pár nap múlva a városba, a meteorológiai intézetbe, és megkérdezi:
- Milyen lesz a tél?
- Kemény, hideg tél lesz.
- Biztos?
- Biztos. A szatellitfelvételeken jól látszik, hogy az indiánok már mindenfelé gyűjtik a fát.

Amíg lehet

Ma este:

A Beszélő megemlékezése Petri György születésnapján az ünnepeltről és az eltűnőben lévő, féltett sajtószabadságról

december 22-én, szerda este 8 órától
a Nyitott Műhelyben (Budapest, XII. ker. Ráth György u. 4.).

Petri-versek és Petriről szóló prózák hangzanak majd el, továbbá az esten szereplő szerzők szabad, szabadságféltő vagy "szabados" művei.
Féltők és megemlékezők többek között: Darvasi László, Esterházy Péter, Forgách András, Gerevich András, Kukorelly Endre, Márton László, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Szilágyi Ákos, Takács Zsuzsa, Várady Szabolcs, Závada Pál, valamint Kardos Róbert és Vallai Péter.

Wazze!

Az rendben van, hogy a Fortepanról szóló bejegyzés a népszerűbbek között van, na, de a pszichopolipos?! (Egyébként ez nem csak annyit mutat, hogy miket írnak be a guglinak a népek? Szerintem, de.)

SPQR

Silvio már akkor belopta magát a szívembe, amikor kitalálta, hogy nem lehet Róma utcáin enni. Tegnap még erősen bíztam a bukásában, de úgy látszik, csupa csalódás az élet.

Most aztán Róma ég.

100 km/h

A Kesztyű sorozatból

December első vagy második hétvégéjén - szabad szombattól függően - kezdődött a disznóvágási idény a családban. Mindig volt disznótor mindkét nagymamánál, volt a nagynénéméknél, volt Petrovszkiéknál - a szomszédban -, és mindenki ment mindenkihez segíteni. Minket az unokatestvéreimmel már előző este elvittek a mamákhoz, hogy ne kelljen korán kelnünk (ahogy szegény Jancsi kivégzésekor is), de amikor megszületett az öcsém, akkor egy-két évig mi csak reggel mentünk az anyámmal.
Így volt ez 75-ben is. Mivel sok volt a hó, könnyebbnek ígérkezett, ha szánkóval megyünk. Támla nélküli, nagyobb gyereknek való szánkónk volt, az öcsém pedig nem volt még kétéves. Ezért az anyám kettőnket húzott egyszerre. Az öcsém ott üldögélt előttem stepplt csehszlovák bundazsákban, kötött sapkában és egyujjas kesztyűben. Annak a kesztyűnek az az egyetlen ujjacskája úgy kétcentis ha lehetett, és sosem lehetett belevarázsolni a Csabi hüvelykujját. De így is nagyon aranyos volt a kezén. És tetszett a sapkája is. Nem bojtos sapka volt, nem is gombos, hanem megkötős és játékmackó-színű, meg a kesztyű is. Egyszóval irigyeltem a sapkát is, kesztyűt is. Szépek és újak voltak, nem örökölte senki nagyobb gyerektől őket az öcsém, hanem direkt neki kötötték, nem ronda lila volt, bojttal és gombbal, és nem mintás kesztyű járt hozzá, hanem egyszínű, egy kicsi barna mancs. Mentünk az Orosházi úti hídon*, és azon töprengtem, mitől lehetséges az, hogy a híd oldalán álló erdei fenyőknek a tűlevelein is megmarad a hó. Csabi pedig egyszer csak eldobta a kesztyűjét. Nem is értettem, hogyan vette le. Meg kellett állnunk, hogy felvehessem. Vissza a szánkóra, öcsém elém, próbáltam ráadni a kesztyűt, de a bundazsák ujja túlságosan hosszú volt, nem tudtam alá igazgatni a kesztyűt. Már a "Jobb, mint otthon"-nal** szemben jártunk a téglagyár oldalában, mert a járdán már ellapátolták a havat, amikor megint ott volt a barna kesztyű a hóban. Ezúttal hamarabb észrevettem, még a szánkóról fel tudtam volna venni, de nem vettem fel. Egy-két másodperc múlva már annyira messze voltunk viszont, hogy szólnom kellett volna újra az anyámnak. És minél tovább vártam, annál kevésbé mertem szólni, mert már 8-10 métert is vissza kellett volna menni, talán keresni is kell, mi pedig sietünk. Így aztán nem szóltam. Arra gondoltam, hogy majd visszafelé biztosan ott lesz még. Nagyanyáméknál persze látta az anyám is, hogy nincs meg a kesztyű, a szép barna, aranyos, egyujjas, és én nem mondtam meg, hogy láttam, amikor leesett.
A fél pár kesztyűt pedig már nem használhatta az öcsém, én eltettem a játékaim közé. Nagyon tetszett.

* vasúti felüljáró
** kocsma az Orosházi úton, ma Otthon néven működik, pedig mindenki Jobbmintnak hívta

Segicség jőnnek a gonoszok

Egy megint aktuális film

Litkai Gergely – Tóth Barnabás: Az ember, akit kihagytak (2000)
Csányi azóta sem volt ennél jobb.

Örkény irigykedhet a túlvilágon

Kedvenc bankomtól ma megkaptam a havi számlakivonatot, három lapon. A középső lap így fest: A szöveg:

Szolgálati közlemény

Már a Centrál sem

Végre láttam a Lány, kertben című Bozsik-darabot. Tavaly kétszer is volt rá jegyünk, csak hát májusban is, majd aztán decemberben is úgy alakult, hogy kórházban dekkoltam. De most végre láttam. És már megint az történt, mint a Commedia dell'arte-val, valahogy feloldozott. Ez némi könnyezéssel járt. Inni is kellett valamit a Centrálban, ahová úgyis készültünk már.
De többet nem fogunk odamenni, legalábbis addig biztosan nem, amíg olyanná nem lesz, mint amit a honlapjukon mesélnek az egykori kávéházról. Most cigányzene van, de ha már az van, legalább lenne jó, de kifejezetten gáz volt, a Bizet-egyveleg különösen, de az operettrészleteket is könnyebb lett volna némi alkohol mellett hallgatni, a pincérek azonban a kelleténél jóval több időt hagytak a választásra. (Petteri grappát, én Chambord-t kértem.) A pincér egyébként így köszönt: Szabad-e locsolni? Ez nekem már eléggé sok volt, és mikor kiderült, hogy tényleg csak NaturAquát tartanak víz gyanánt, már meg is született az ítélet: a Centrál vacak lett.
De azért kértünk még egy bazsalikomos lime-krémes kosárkát meg egy egzotikusgyümölcs-tortát, ezek ehetők voltak, még úgy is sikerült eltüntetni őket, hogy közben a prímás felkerekedett, és az asztaloknál meg-megállva húzta. Amikor aztán Petterihez ért a Cintányéros cudar világ, na, akkor fogtuk menekülőre.
De a Lány, kertben, az szép volt.

A magyar XX. század apróhirdetésekben (1.)

1901-1913

(Minden hirdetés nagyítható.)

A többi rész:

1914–1919
1920–1938
1939–1944
1945–1956
1957–1989
1990–2000

A magyar XX. század apróhirdetésekben (2.)

1914-1919

(Minden hirdetés nagyítható.)