Szent Ivánkor a Tündér-sziklánál

 Tegnap egész nap a gép előtt ültem, ettől mára lelkifurdalásom lett. Vezekelni kellett egy rövid gyaloglással. Ezúttal pontosan azon az útvonalon haladtam, amelyet előre elterveztem. A Normafától északnyugatra lefelé (zöld jelzés), majd délre fordulva a János-hegyi kilátó és vissza a Normafához (zöld háromszög jelzés).kb. 6,5 km (plusz a buszig, illetve busztól kb.1,5 km), lefeledni 267  métert, emelkedni 273 métert kellett.   

Tibi és Bandi bácsi

A múlt héten Szegeden voltam, amiről iziben szólni kellett  volna, de egy ideje  nincs kedvem naplózni a dolgokat.
Hát teljesen lényegtelen, hogy a Budapest-Szeged vonalon közlekedő vonatok elviselhetők, nem zsúfoltak, nem késnek - mindez unalmas. Ahogy az meg  közhelyes, hogy Szegeden a villamosok és buszok olyanok, mint  kultúrországokban szokott. Ami talán egy kicsit érdekesebb volt, az a hársillat. Vannak évek, amikor a hárs illata erősebb, az idén valahogy így volt, és kis túlzással azt mondhatnám, hogy Pesttől Szegedig hársillatban jártunk. Meg még valamit számítanak a repkénnyel befutott üres vasúti őrházak, maradhatott ezekben egy-két szék meg kályha, és némelyikben talán füstöltszalonna-illat. Ezek számítanak valamit.

Meg az, hogy Bojszi hamarosan már nem lesz egyetemi polgár, ezért is mentem Szegedre, ahol ő sörrel, én pedig kávéval koccintottam, aztán elmesélte az utolsó államvizsgát is, amelynek az eredményhirdetéséről persze lemaradtam (és nem a MÁV miatt). Utána korai ebéd a szokásos szegedi menünkkel, rántott sajttal, csak nem a hajdani Boszorkánykonyhán, ahol Bojszinak kiskorában mindig kellett eperturmixot is venni, hanem a Kiskoszosban, amit a Móra poharazó nevű kocsmán keresztül lehet megközelíteni.
Bojszi szerint ilyen kifőzdét kellene csinálnom nekem is, mint amilyet Tibi és az apukája, Bandi bácsi. A Kiskoszosban öt asztal van összesen, mindegyiken van vizeskancsó. A kenyeret, pontosbban a kenyérkét Bandi bácsi szalvétában teszi mindenkinek a tálcájára, Bandi bácsinál a  leveshez automatikusan jár a kenyér, és mindig megkérdezi, hogy elég lesz-e. Nekem is akart adni, ami nagy baj lett volna, mert nem szívesen bántottam volna meg Bandi bácsit, de a gyümölcslevest látva mégsem kaptam tőle kenyérkét. Bandi bácsi háborús gyerek, talán  ezért ez a rituálé.
Azt hiszem, Kata többször ehetett a Kiskoszosban, amíg egyetemi polgár volt, mint máshol együttvéve. Bandi bácsi szerint rendes gyerek, de ezt ő a gyerekeknek sosem szokta megmondani, csak az anyukáknak. Az ember egy pillanatra még azt hiszi, hogy tényleg  gyerek a gyerek, jó, hát, rendesnek rendes, de hogy gyerek volna? A francba!