Penitencia

A tegnapi, kevéssé cizellált posztom hirtelen felindulásból született, olyan is lett.
No persze nem attól lettem feldúlt, hogy Schmittet megválasztották - ez nem volt valami hatalmas meglepetés -, hanem a körülmények miatt. Merthogy arra voltam nagyon kíváncsi a szavazás előtt, hogy vajon hányan akadnak a 263 Fidesz/KDNP-képviselő között – elvégre már csak a nagy számok törvénye alapján is kell hogy legyen köztük néhány gondolkodni képes és hajlandó ember -, akik, élve a titkos voksolás adta anonimitással, nem szavazzák meg ezt a szégyent, legalábbis az első fordulóban nem. És amikor megláttam, hogy egyetlenegy képviselő sem volt bátor, még ennyire sem - csúnyán kiakadtam.

* * *

Úgyhogy most megpróbálom kicsit helyrebillenteni a mérleget, és a nem különösebben hízelgő szavakkal illetett miniszterelnök úrnak igyekszem mintegy elégtételt adni. Ezért bemutatok egy kis válogatást az emberek iránta táplált szeretetének különböző megnyilvánulásaiból.
Nem az unásig látott kézcsókos jelenetekre gondolok – amelyek nem bizonyítottak mást, mint hogy hazánkban a nők és a férfiak azonos jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek -, hanem képzőművészeti alkotásokra.
Jóllehet ebből a műfajból néhányat már bemutattam itt meg itt, de azt hiszem, nem lehet eleget - tehát jöjjön újabb kettő.

Elsőként álljon itt egy sokoldalú (festő, költő, pedagógus) hölgy műve. A művész saját magáról harmadik személyben, tehát távolságtartón, példásan szerényen, de kifinomult stílusban, líraian szól. Idézet a bemutatkozásból:
„Számára törékeny játék a képzőművészet és a költészet. A művészet iránt kialakult benne a hűség. Mások szerint ez olyan egyszerűség. Ő is, mint képzőművész tudja, hogy közben van könnyes nehézség, melyet az idő elmorzsol. Minden porcikáján általreszket egy alakuló ötlet vagy vágy, amely festésre, megírásra vár, amíg festékre, szavakra talál.”
Orbán Viktor festékre talált. Íme:

Czeglédi Gabriella: Együtt

Más a technika, más a hordozófelület, de azonos érzelem hevíti a következő művet (melynek alkotója sajnos ismeretlen, mint a népművészeti alkotásoké általában):


Végül ráadásképpen egy olyan mű, amely nem a miniszterelnököt ábrázolja ugyan, de a hozzá való kötődése nyilván igen erős, hiszen az ő festménykollekcióját gazdagítja 2004 óta. Nincs kétségem afelől, hogy az értékes Orbán-gyűjteményen belül is kiemelkedő helyet foglal el – talán a parlamenti dolgozószobájának is ékessége lesz hamarosan:

Palancsa Gábor: Szövetség

A méltán közismert művész magát bemutató sorai itt olvashatók. Erről a másik, szinte teljes oeuvre-jét felölelő gazdag oldalról pedig alig egy-két kattintással módunk van közvetlen érintkezésbe lépni az alkotóval, sőt, akár vásárolhatunk is a befektetésnek is kiváló Palancsa-festményekből. (Igaz, hogy az életmű legkiemelkedőbb darabja már Orbán Viktoré – de ez így is van rendjén.)