Szőcs Géza

Virradat a víz alatt

Ich liebe dich, mon amour
du bist die See die Seele

te vagy a tengerparti szél
s a víz alatti kőfalak
között egy utca-féle

te vagy az én tengerszemem
te vagy az én tengerhajam
fal vagy és ablak a kőfalon
ablak vagy s függöny az ablakon
függöny vagy s írás a függönyön

de ne is nagyon figyelj reám
éppen csak morfondírozom
épp csak magamban mondok én
csak jár a szám, beszélek

tengerszemem vagy, ablakom,
a tó vagy és a lélek.

És minden egyes évszak is,
you are the sea the season.

*

A zöldes tengervízből
leány, vagy napkorong kél.
Ujjam hegyében ébredsz
s újra ébredsz
újra meg újra megidéz
az emlékezés meg a kéz

ujjaimban lüktetés:
visszatérő arcod az,
fölvirrad és alkonyul
mon amour du
mon amour
elfelejt
s újra fölidéz
az ujj a szó a víz
a kéz
nap után új nap így telik
ich liebe doch
ich liebe dich
te ne törődj
ne törődj semmivel,

a tengernek sincs ruhája
meztelen alszik el

és minden egyes évszak,
tu es le mur la mer
vízinevetés, az vagy,
la soeur des sorcières
Tengerből napkorong kél.
Így élsz, gyanútlanul,
nem sejtve, rád van írva:
tu es la mer
l’amour


Sz. G. tehát ilyen volt.
És ilyen lett.