Ajándék helyett egy mini olajradiátort csempésztem anyám
fürdőszobájába, olyan kicsit, hogy - csomagolás nélkül - elfért a bőröndömben,
abban vittem le. Anyám sokáig észre sem vette a szerkezetet, pontosabban azt
észrevette, hogy nincs olyan hideg a fürdőszobában, csak azt nem, hogy miért.
Ez csak akkor derült ki a számára, amikor éppen odabent volt, és pirosan
világítva bekapcsolt a termosztát (illetve nem az kapcsolt be, de ez most
mindegy). Ez szenteste történt, és teljes volt a siker, jobban bejött, mint
tavaly a két köteg préselt fabrikett, szintén bőröndben szállítva. És öcsém is
mutatott némi érdeklődést a vargányapor és a parmezán iránt. Nekem pedig lett
új termoszom. (Már kettőt elhagytam, valahogy mindig kiesnek a hátizsákom palacktartójából.
Bezsebeltem még egy üvegcse gyömbérszirupot is.)
Az utazási viszonyok méltók voltak az ünnephez, ajándéknak fogom fel: csönd, tisztaság, záródó ajtók, kellemes meleg, plusz a Bartók rádióban Saint-Saëns Karácsonyi oratóriuma, ez ünnepi hangulatban tartott, és az estét is jobban vártam, vagyis a koncertet, a 30 éves BFZ születésnapi koncertjét.
Sokkal hamarabb kellett volna írni erről, még
aznap, de legalább másnap, vagy legalább addig, amíg még szólt a fejemben a
Nürnbergi mesterdalnokok nyitánya, és az napokig szólt, mert ez is volt a koncerten,
nagyszerűen játszották. Igazi ünnep volt, nemcsak hogy az egykori zenekari
tagokkal közösen muzsikáltak többször is (például eljátszották a 30 évvel ezelőtti koncert emlékezetes nyitó darabját, a Ruszlán és Ludmilla-nyitányt), de velünk, a közönséggel is együtt
játszottak. Egy 300 tételes zenei kínálatból választhattunk a műsor második
részében.
A háromszázféle kotta
Ennek a kívánsághangversenynek a végeredménye meglehetősen jó lett
(mondjuk, a Concertóból egy tétel nagyon kellett volna - például a Smetana
helyett -, de így is szép volt): Smetana, Mozart, Wagner, Csajkovszkij, Dvořák.
A
kották érkezéséig pár perces vetítések voltak (többek közt a BFZ és a Parafónia
zenekar koncertjéből; a Fischer Iván rendezte Figaróból). A közönség által
megszavazott darabokat rögtönözve és remekül játszották, a végén pedig még egy
nagy közös zenélés az egykori tagokkal, Beethoven 7. szimfóniájának zárótétele.
A BFZ nem egy zenekar. Ők meg Fischer Iván varázslók, mint Bach. (Bach-maraton
február 2-án!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése