Petterivel ellentétben utálni éppen nem utálom a macskákat, viszont azt sem tudom elképzelni, hogy megszeressem őket, de az tény, hogy A Wang folyói verseinek sikerül az, ami maguknak a macskáknak nem: figyelemre méltónak kezdem találni őket.
Ezenkívül két fontos dolgot is megtudhattam még:
1. Alekszandr Petroszjan fotói rabul ejtőek.
(A "fényelésük" külön bejön, az ajánlott honlapon többször is megnéztem némelyiket, majd végül kattintgatni kezdtem, és akkor meg ilyeneket találtam másoktól:
kerevet
zúzmara
vörös és fehér
tarkovszkijos1
tarkovszkijos2,
de egyébként még rengeteg fotó van ott.)
2. Péterváron éjszakánként - csak úgy, hagyományból - ma is felhúzzák a felnyitható hidakat.
(Erről sejtelmem sem volt, de nagyon tetszik, még akkor is, ha mindjárt elkezdtem ésszerű okokat keresni, pedig úgy még sokkal jobb, ha nincs miért megtenni ezt, és mégis megteszik, úgyhogy az ésszerűnek tűnő ötleteket el is hessegettem.)
Az információk Studiolumnak köszönhetők.
2010-06-05
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Igen, azt hiszem, ez a „figyelemreméltó” a jó kifejezés a macskákra. Nekem sincs velük olyan meghitt viszonyom – Muszkát kivéve –, mint a kutyákkal, de el kell ismerni, hogy nagyon figyelemreméltóak.
VálaszTörlésPetterinek ajánlom ezt a posztot, amelynek segítségével már bátyámmal is megpróbáltam megszerettetni a macskákat. Hátha itt több sikerrel jár…
Muszka valóban figyelemre méltó, sőt több annál. Kimondottan mutatós, és – macskára is kénytelen vagyok használni ezt a szót: - szép. (Az pedig szemmel látható, hogy példás öntudattal él a – talán kissé túlméretezett – jogaival.)
VálaszTörlés*
Mindig is tudtam, hogy az ősi katalán mondás: „Csak a sült macska a jó macska” (gat rostit = gat bon) nagy igazságot hordoz.
Bandi bátyádnak szolidáris üdvözlet.
Egy fotó, annak bizonyítására,
VálaszTörléshogy a zéletet nem olyan könnyű fehérekre és feketékre osztani.
Valóban. De az én sikerélményemet (lásd utolsó komment) pillanatnyilag semmi sem homályosíthatja el.
VálaszTörlés