Egyszerűen szép. Az operatőr Daniël Bouquet-nek a kompozíciói és ahogy a fénnyel bánik, hát az elég bensőséges, a külsők viszont zordak, de annál látványosabb a táj, szóval olyan, amilyen az északnyugat-írországi partvidék egyébként is, ahol ez az egész történik, illetve nem történik.
Nem is szeretném elmesélni "és akkor a lány ment az esőben" stílusban az alaptörténetet, inkább a kulcsszavakat venném sorra: melankólia, csönd, szemlélődés, szabad akarat, bizalom, rejtjel, végesség, semmi. 
A filmben beszéd alig, de a két színész - Lotte Verbeek és Stephen Rea - így is kitűnő. Van még esőkopogás, szél és Schubert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése