Papírforgó

Elalvás előtt néha egészen régi dolgok jutnak eszembe, csak úgy, váratlanul. Szeretem ezt a belső mozizást. Tegnap például óvodás műsor volt, az a történet, amikor minket nagycsoportosokat a Kulich lakótelepi oviból meghívtak az elsősök a 10-es iskolába. Sietni kellett aznap a tízóraival, az öltözéssel, aztán az utcán is, meg még az eső is esett, szóval nekem már akkor nem volt kedvem az egészhez. Amikor bementünk, az borzasztó csalódás volt, mert a folyosón sötét volt, nekem pedig a 10-es iskolán épp a sok és nagy, világoskék keretes ablak tetszett a legjobban. Bent meg ez a félhomály várt. De aztán odaértünk a tanteremhez, kinyitották az ajtót, és szemben három hatalmas ablak. Az ovisoknak be kellett ülniük a padba egy-egy iskolás gyerek mellé. Nekem nem jutott olyan pad, amelyikben gyerek is ült volna - papírforgóval a kezében. Egyedül voltam az utolsó padban. Láttam, hogy az iskolások odaadják a papírforgót az ovisoknak. Aztán bámultam ki a hatalmas ablakokon. Visszafelé Böbe néni észrevette, hogy nincs papírforgóm, azt mondta, az oviban csinál nekem. Kartonból kis kerek alátétet is vágott a gombostű feje alá. Kár, mert olyan nem volt a többiekén.