A nagyapám minden reggel 7 körül összecsíptette a kordnadrágja szárát, felült a biciklijére és dolgozni ment, de 2-3 óra múlva hazatekert, hozott hat kiflit és tíz deka vajat. A két unokatestvéremmel kiszaladgáltunk a ház elé a földútra, vártuk, mikor jön. Aztán amikor megérkezett, akkor valamelyikünk mégsem volt éhes. De ő mindig hozott hat kiflit és tíz deka vajat nekünk. A kiflinek 40 fillér volt darabja, a vaj 7-8 forint lehetett, nem is tudom, hogy mennyibe került, csak azt, hogy jó reggeli volt ott a téglagyári csőszházban. Biztosan mindig meg is köszöntem, de ha lehetne, akkor azt most tudnám igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése