Nagyon jó hatással volt rám, megnyugtatott, ugyanis kezdtem türelmetlenné válni, úgy éreztem, alig javult a helyzet. De ez nem igaz, egy hónappal ezelőtt még mankóval sem tudtam két lábon járni, most meg tudok. A mankó már egyáltalán nem is kell hozzá, sőt, a lakásban néha a botot is elhagyom. Bot nélkül gyorsabban megyek, de nem lépkedek szabályosan. Petteri tele is rakta a lakást táblákkal és feliratokkal, amelyek a megengedett sebességre figyelmeztetnek, mert az azért még mindig úgy van, hogy ha nem figyelek, akkor nem rendesen, vagyis hajlított térddel és sarkon-talpon gördülve lépek, hanem nyújtott lábbal teli talpon bicegek, mert a bicegés nagyon gyorsan is megy, csak hát, hülyeség. Szóval, szépen menni lassan tudok. Naponta kétszer-háromszor 300-400 méteres távon is képes vagyok már gyakorolni ezt, természetesen sétálni mindig bottal szoktam.
(Azért teljesen új dolog is történt: lumbágó vagy mi. Emiatt most aztán néhány 20-25 évvel ezelőtti munkatársamat megkövettem gondolatban, mert egykor szánalmasnak tartottam, ahogy holmi deréktáji fájdalmak miatt szenvedtek, de mindent visszavonok. Mindenesetre a lakásban van most néhány olyan tábla is, amely arra emlékeztet, hogy ne hajoljak és forduljak egyszerre.)
Fölfelé a lépcsőzés váltott lábbal is megy, de lefelé csak nénikésen - vagy babásan - tudok menni, tehát mindig a bal lábammal lépek le előbb. Szerencsére az udvarban találtunk egy lépcsőt, három darab kb. tíz centi magas fokból áll, itt szoktam próbálkozni a váltott lábas verzióval lefelé is, de ez még nagyon döcögős, kb. azt csinálom ezen a lépcsőn egy bottal, mint egy hónappal ezelőtt a sík terepen két mankóval: hogy ne kelljen térdben és ezért bokában is hajlítani a lábam, a csípőt tolom lefelé. Viszont, ha ez a sima terepen ennyit javult egy hónap alatt, akkor nyilván a lépcsőzés is megy majd jobban.
Ez azért is fontos, mert kísérővel hamarost elkezdhetem gyakorolni a BKV-s közlekedést is. Nem találtam olyan útvonalat, amellyel a lépcsőzés megúszható volna. Sebaj, a gyógytornász mától a passzív nyújtásokat is bevetette, szóval lesz ez a lábfejmozgás szebb és főként biztonságosabb. A képen az látszik, hogy jelenleg mennyire tudom lefeszíteni a lábfejemet.
Az egyéb adatokban most nincs változás, lásd a Rehab 2-t, viszont már meg tudom feszíteni a bal vádlimat is.
A sétabot még nincs kész teljesen - azért megmutatom -, de lesz még rajta egy katica formájú biciklicsengő is.
óvatosan fejleszd azt a botot azért, egy barátnőmnek ellopták a biciklijét nem sokkal azután, hogy rászerelt egy rózsaszín sárkányos biciklicsengőt
VálaszTörlés