Hét nap után újra itthon.
Hat szobatárs helyett csak egy; többé-kevésbé működik az agyam; éjjel remélhetően lehet majd aludni; és még net is van. Szóval szép az élet.
(Úgyhogy igazán nem akarok telhetetlennek látszani, de a sok próbatétel után most egy darabig békén hagyhatna már minket a Jóisten. Tudom, azért sújt, mert szeret - de azért mégis. Köszönöm előre is.)
2010-03-19
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése