Amikor a múlt csütörtökön leültem vele szemben a villamoson, mindjárt közelebb hajolt, és mondott valamit. Nagyon kék szeme volt, 25-30 éves lehetett. Először nem értettem, mit mond, kicsit kásásan (by Petteri) beszélt. Megismételte, azt kérdezte: "vihar van kint?". Már nem volt végül is vihar, ezért azt feleltem, csak esik még egy kicsit. Mire: "és meddig fog esni az eső?". Talán egy fél óráig, mondtam. Ekkor a másik oldalon ülő sráchoz hajolt: "Megkaphatom a sapkát? Esik az eső". A srácnak az anyja válaszolt, hogy az egy emlék, és ezért sajnos nem kaphatja meg, nagyon kedves és nyugodt volt, ez nekem esett jól. "Hol lehet sapkát venni?", a körúton biztosan van olyan bolt, ahol lehet. De neki a MÁV-kórházba kell menni, értem, akkor a Nyugatinál szálljon majd le. "De miért esik az eső?", hát, ez már nehezebb kérdés volt. Beszéltem páráról, felhőkről, kicsapódásról. Úgy tűnt, figyel, szóval nagy volt a felelősség. "És forróság is lesz? Tavaly ilyenkor már forróság volt." Persze, lesz, pár hét múlva. "De most miért nincs forróság?", biztos azért, mert hosszú volt a tél. "Miért ilyen szélsőséges az időjárás?", hú, a környezetszennyezés miatt, talán. "Vagy a vulkántól?", nem tudom, azt nem hiszem. "És mikor lesz forróság?", hamarosan. "Holnap?", nem, az nem valószínű, talán néhány hét múlva. "Mennyire lesz meleg? Tavaly volt 38 fok is", igen, lehet, hogy most is lesz ilyen. "És mikor áll el az eső?" Nemsoká.
Erre tessék, esik, esik. De hát az életben nincsenek mindig jó válaszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése