Fel! Támadunk

A következő – sajnos nem túl éles – képet ma lőttem a fogorvosi rendelőben. A fogorvosi rendelő az orvosi rendelővel együtt ideiglenesen a plébánián üzemel. A bejárattal szemben, fikuszokkal és függönnyel elválasztva egy alkóvszerűségben kis miseterem, a padok méretéből következően vélhetően kisméretű emberpalántáknak; a plébánia mellett, felette? óvoda van. A rendelő váróterme is e szellemmel áthatott, a falakon képek megilletődött elsőáldozókról (megjegyzem, bár én nem vettem részt effajta szertartáson, feltűnő volt, hogy mennyire nincs már dress code ilyen alkalmakkor: remekül megfér az ünneplőruha a sportcipővel, sőt szandállal). Van egy térkép a falon, ha jól emlékszem, a környékbeli vagy a magyarországi egyházközségekről, de nem figyeltem meg oly nagyon. Annyira elámultam a dramaturgián.
A feliratos lepellel letakart alkalmatosságot annak idején pelenkázóként használtuk a gyermekorvosi váróban, most azonban a gaz karvalytőke itt is megjelent a lepel képében (noha ez nem torinói, hanem pfizeri).
Benedek biztosan örül, hogy méltó helyre került az arcmása.