Az állampolgár részére a politikai szabadság azt a lelki nyugalmat jelenti, amely abból a véleményből származik, melyet ki-ki saját biztonsága felől táplál. És ahhoz, hogy ez a szabadság meglegyen, olyan kormányzat szükséges, amely alatt az egyik állampolgárnak sem kell egy másik állampolgártól félnie.
Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani.
Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincsen elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró törvényhozó is volna. Ha a bírói hatalom a végrehajtó hatalomhoz lenne kapcsolva, a bírónak elnyomó hatalma lenne.
De minden elveszne akkor, ha ugyanaz az ember vagy a főembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná ezt a három hatalmat, vagyis a törvényhozó hatalmat, a közhatározatok végrehajtásának a hatalmát és a magánosok bűncselekményei vagy jogvitái feletti ítélkezés hatalmát.
Montesquieu: A törvények szelleméről (1748)
Osiris, 2000, ford.: Sebestyén Pál
Mindennemű kormányzat alatt az alantasság összekapcsolódik az erővel és a hízelgés a hatalommal. Az embereket tudomásom szerint csak egy dolog mentheti meg a lealacsonyodástól: ha a teljhatalmat is beleértve senkinek sem adják meg azt a kizárólagos hatalmat, hogy lealacsonyítsák őket.
* * *
Ha nem sikerülne apránként bevezetni és végül megszilárdítani nálunk a demokratikus intézményeket, s ha nem plántálnánk bele minden állampolgárba azokat az eszméket és érzelmeket, melyek előbb felkészítik őket a szabadságra, majd lehetővé teszik számukra gyakorlását, mindaddig nem lehet független senki, sem a polgár, sem a nemes, sem a szegény, sem a gazdag, hanem mindenkire egyformán zsarnokság nehezednék. Előre látom: ha idővel nem sikerül megalapozni minálunk a többség békés uralmát, előbb-utóbb ránk szakad egyetlen személy korlátlan hatalma.
* * *
Mindig kell lennie valahol egy olyan társadalmi hatalomnak, amelyik az összes többi fölött áll; ám veszélyben hiszem a szabadságot, ha e hatalom nem ütközik semmiféle akadályba, mely visszafogná menetét és időt adna neki, hogy mérsékelje önmagát.
A teljhatalom, úgy tűnik számomra, rossz és veszélyes dolog önmagában véve. Gyakorlása szerintem meghaladja bármely ember erőit; csupán Isten lehet veszély nélkül mindenható, mivel bölcsessége és igazságossága mindig felér a hatalmával. A földön nincs tehát hatalom, mely önmagában véve oly tiszteletre méltó lenne és oly szent jogokkal felruházott, hogy hagynám cselekedni ellenőrzés nélkül és uralkodni korlátozás nélkül. Amikor azt látom, megadják a korlátlan cselekvés jogát és lehetőségét valamely hatalomnak, hívhatják népnek vagy királynak, demokráciának vagy arisztokráciának, s gyakorolhatják monarchiában vagy köztársaságban, így szólok: Itt a zsarnokság csírája, s elindulok, hogy más törvények alatt éljek.
Alexis de Tocqueville: A demokrácia Amerikában (1835)
Gondolat, 1983, ford.: Nagy Géza
Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani.
Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincsen elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró törvényhozó is volna. Ha a bírói hatalom a végrehajtó hatalomhoz lenne kapcsolva, a bírónak elnyomó hatalma lenne.
De minden elveszne akkor, ha ugyanaz az ember vagy a főembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná ezt a három hatalmat, vagyis a törvényhozó hatalmat, a közhatározatok végrehajtásának a hatalmát és a magánosok bűncselekményei vagy jogvitái feletti ítélkezés hatalmát.
Montesquieu: A törvények szelleméről (1748)
Osiris, 2000, ford.: Sebestyén Pál
Mindennemű kormányzat alatt az alantasság összekapcsolódik az erővel és a hízelgés a hatalommal. Az embereket tudomásom szerint csak egy dolog mentheti meg a lealacsonyodástól: ha a teljhatalmat is beleértve senkinek sem adják meg azt a kizárólagos hatalmat, hogy lealacsonyítsák őket.
* * *
Ha nem sikerülne apránként bevezetni és végül megszilárdítani nálunk a demokratikus intézményeket, s ha nem plántálnánk bele minden állampolgárba azokat az eszméket és érzelmeket, melyek előbb felkészítik őket a szabadságra, majd lehetővé teszik számukra gyakorlását, mindaddig nem lehet független senki, sem a polgár, sem a nemes, sem a szegény, sem a gazdag, hanem mindenkire egyformán zsarnokság nehezednék. Előre látom: ha idővel nem sikerül megalapozni minálunk a többség békés uralmát, előbb-utóbb ránk szakad egyetlen személy korlátlan hatalma.
* * *
Mindig kell lennie valahol egy olyan társadalmi hatalomnak, amelyik az összes többi fölött áll; ám veszélyben hiszem a szabadságot, ha e hatalom nem ütközik semmiféle akadályba, mely visszafogná menetét és időt adna neki, hogy mérsékelje önmagát.
A teljhatalom, úgy tűnik számomra, rossz és veszélyes dolog önmagában véve. Gyakorlása szerintem meghaladja bármely ember erőit; csupán Isten lehet veszély nélkül mindenható, mivel bölcsessége és igazságossága mindig felér a hatalmával. A földön nincs tehát hatalom, mely önmagában véve oly tiszteletre méltó lenne és oly szent jogokkal felruházott, hogy hagynám cselekedni ellenőrzés nélkül és uralkodni korlátozás nélkül. Amikor azt látom, megadják a korlátlan cselekvés jogát és lehetőségét valamely hatalomnak, hívhatják népnek vagy királynak, demokráciának vagy arisztokráciának, s gyakorolhatják monarchiában vagy köztársaságban, így szólok: Itt a zsarnokság csírája, s elindulok, hogy más törvények alatt éljek.
Alexis de Tocqueville: A demokrácia Amerikában (1835)
Gondolat, 1983, ford.: Nagy Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése