Az ajándék ló ellen való orvosság

A róka és a kakas
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy perzsa kakas. Szikkadt, vén kikerille volt, megjárta Hencidát is, Boncidát is, s hat levesre való esze volt. Róka körme közé is került elégszer, de mindig kifurtánkodta magát ép bőrrel.
Egy nap odakint kapirgált a mezőn, s látta a szeme sarkából, hogy újfent arra orozkodik a róka. Jobban mondva nem orozkodik, hanem integet is barátságosan, mint aki jó hírt hoz a komájának.
Nohiszen, gondolta a kakas, s felrepült egy közeli szilfára, csak úgy zörgött. Amint a róka odaért a fa alá, fancsali képet vágott, és sértetten csóválta a fejét.
Kakas, kakas, elszomorétottál. Mondd meg igaz lelkedre, mért repültél oda föl? Csak nem a te róka komád elől?
Na bizony mért, recsegte a kakas. Még te kérded? Azt nem akarod, hogy egyenesen a nyakadba boruljak?
De, pontosan azt akarom, és te is az fogod akarni, kakas testvér. Ha elkerülte volna a becses figyelmedet, a fényességes padisah az imént kihirdette a következőket, idézem: ahont zászlóim lengenek, senki sem bánthatja a nála gyöngébbet. Megparancsolom továbbá, hogy eztán a farkas és a bárány egy forrásból igyék!
A kakas hallgatott, várta, mi lesz.
Értetted, kakas, az eszeddel, kérdezte a róka, és elrakta a noteszét, ahonnan felolvasta a padisah parancsát.
Érteni éppen értettem, felelte a kakas, de nem mozdult.
Nahát akkor. Pattankodjál le szépen arról a fáról, és sétáljunk egyet, kart karba öltve, állattestvér módjára.
Remek ötlet, róka testvér, sétáljunk, mondta a kakas, de mi volna, ha megvárnánk a többieket? Úgy látom innen a fa tetejéről, hogy három távoli testvérünk is erre tart, méghozzá loholvást.
Testvérünk? Miféle testvérünk, te kakas?
Hát, nem tudom, te róka. A termetük legjobban a farkaséhoz hasonlít, de hosszabb a fülük meg a farkuk.
Ide figyelj, csak nem juhászkutyák azok, kérdezte a róka idegesen.
De bizony, róka testvér, ez a helyes kifejezés, juhászkutya testvéreink erre tartanak, hogy egy forrásból igyunk tevéled mindahányan.
Velem aztán nem, mondta a róka, és nagy sietve búcsúzni kezdett.
Hová szaladsz, róka testvér, hát nem te mondtad, hogy kihirdette a padisah, eztán senki fia nem bánthatja a nála gyöngébbet?
Kihirdette, hát persze, hogy kihirdette, pirregett a róka ijedtében. De csak annak hirdette ki, aki ott volt a gyűlésben, te baromfi. Ezek a surmebek meg egyik sem voltak ott, mer ezek nem járnak gyűlésbe, hanem csak kinn derenducáznak az esztenán. Úgyhogy mire én kihirdetném nekik a verdiktet, elevenen megnyuvasztanának.
S ezzel úgy elinalt, mintha ott se lett volna. A kakas meg lekászálódott a szilfáról, s élt, amíg meg nem halt.