A tömegek megvetése

Peter Sloterdijk (1947-) német filozófus. Főként Németországban vált ki indulatokat. Olykor kifejezetten nagy vihart kavaró dolgokat is mond, de ez itt biztos, hogy nem olyan:

"Akik meggyőző banalitást kínálnak, duplán nyernek, mert egyfelől módot adnak a kifinomult embereknek, hogy fantasztikus túlértelmezéseket gyártsanak erről a banalitásról, amely valójában nem is banalitás, másfelől ezzel egyidejűleg lehetővé teszik a szimpla elmék számára, hogy közvetlenül azonosuljanak ezzel a banalitással. A banalitás tehát olyasmi, ami mindkét oldalon működni tud azáltal, hogy egyszerre különböző és ugyanolyan. Valaki mindkét oldalon nyer. A banalitás stratégiájának nagymestere, Andy Warhol a fejünk fölött beszélt, és azzal a kérdéssel hozott minket zavarba: Tud nálam banálisabb lenni valaki? Ez az ő öröksége a következő nemzedékek számára, és el kell ismerni, hogy továbbra sincs meggyőző válasz."
(Elnézve magam körül a dolgokat, ez egyszerűen így van.)

Ez meg a címben szereplő esszéből egy gondolat:

"Hitlernek a német pszichodrámában eljátszott szerepére való alkalmassága nem rendkívüli képességeken vagy messzire világló karizmán nyugodott, hanem megfoghatatlanul evidens vulgaritásán és az ebbõl következõ diszpozícióján, hogy emberek nagy számának lelkéből ordíthatott. Hitler az övéit visszavezetni látszott abba az idõbe, amikor az üvöltés még segített. Ebből a szempontból ő volt a század legsikeresebb akciómûvésze."

Egyszóval érdekeseket ír.