Már három hete, hogy Csabán voltam. Gondoltam, mesélek most már róla. De amint leírtam ezt, nehéz is lett a szívem. (Mint amikor Amszterdamból kell visszajönni Pestre - "lehetek keleten, lehetek nyugaton" - úgy látszik.)
Első este Dorka és Dorka - a kutya-puttó - volt (meg egy kis beszélgetés, meg valami melankólia). Másnap reggel - mint rendesen - palacsintasütés. Utána bicikli: a pedálon a bal láb (!), jobblábas rollerezéssel felszállás. Erre a mutatványra csakis Békéscsabán kerülhetett sor. Betekertünk Bojszival a városba, és Kisjackónak - a Rammstein-feliratos póló mellé - megvettük a legrondább piros bevonatos, mézeskalácsmintás tortát, amit valaha is láttunk. Délután köszöntyű. Aztán esti séta a ligeten át a Nagytemplomig. Azt hiszem, nem nagyon tudom leírni, hogy milyen volt a Luther utca - Baross utca kereszteződésébe érni, ott körbenézni, majd fel a templomra - inkább legyen talán egy sztolicska helyette:
"Délelőtt a ház előtt, a Gyóni Géza utca páratlan oldalán, délután a ház mögött, a Knézich utca páros oldalán játszottam. Ott mélyebb volt az árok, ezért jobban szerettem, de a nagyanyám nem, mert ott csak akkor láthatott, ha kijött. Mégis hagyta, hogy hátramenjek, ha azt mondtam, ott van árnyék. Ültem az árokban, és néztem a felhőket, az apám meg hiába kérdezte esténként, hogy találtam-e sírikét - az árokban sok szokott lenni, mondta ilyenkor -, mert sosem találtam. Nem tudtam, mi az, de amit találtam, arról tudtam, hogy katáng, tücsök, folyondár, hangya, lednek, lepke, pitypang, darázs, nem pedig sírike. De néha felhőnézés közben próbáltam elképzelni, mi és milyen lehet. Talán bogár, olyasmi, mint a katica vagy a bodobács, talán valami virág, és lila. Több nyár telt el így, mire megkérdeztem az apámtól, mi az a sírike. Annyit mondott csak, hogy papsajt. Számomra értelmetlen volt, és bántam, hogy nem volt már csak sírike. A képzeletemben ma már van sírike is, papsajt is, és most már az apám is csak ott. Legtöbbször a párkányon ülve képzelem el őt, amin ez a felirat: Gloria sit Coeli Domino, sit gratia terris.”
Párkány, kantáta - otthon voltam három hete.
Első este Dorka és Dorka - a kutya-puttó - volt (meg egy kis beszélgetés, meg valami melankólia). Másnap reggel - mint rendesen - palacsintasütés. Utána bicikli: a pedálon a bal láb (!), jobblábas rollerezéssel felszállás. Erre a mutatványra csakis Békéscsabán kerülhetett sor. Betekertünk Bojszival a városba, és Kisjackónak - a Rammstein-feliratos póló mellé - megvettük a legrondább piros bevonatos, mézeskalácsmintás tortát, amit valaha is láttunk. Délután köszöntyű. Aztán esti séta a ligeten át a Nagytemplomig. Azt hiszem, nem nagyon tudom leírni, hogy milyen volt a Luther utca - Baross utca kereszteződésébe érni, ott körbenézni, majd fel a templomra - inkább legyen talán egy sztolicska helyette:
"Délelőtt a ház előtt, a Gyóni Géza utca páratlan oldalán, délután a ház mögött, a Knézich utca páros oldalán játszottam. Ott mélyebb volt az árok, ezért jobban szerettem, de a nagyanyám nem, mert ott csak akkor láthatott, ha kijött. Mégis hagyta, hogy hátramenjek, ha azt mondtam, ott van árnyék. Ültem az árokban, és néztem a felhőket, az apám meg hiába kérdezte esténként, hogy találtam-e sírikét - az árokban sok szokott lenni, mondta ilyenkor -, mert sosem találtam. Nem tudtam, mi az, de amit találtam, arról tudtam, hogy katáng, tücsök, folyondár, hangya, lednek, lepke, pitypang, darázs, nem pedig sírike. De néha felhőnézés közben próbáltam elképzelni, mi és milyen lehet. Talán bogár, olyasmi, mint a katica vagy a bodobács, talán valami virág, és lila. Több nyár telt el így, mire megkérdeztem az apámtól, mi az a sírike. Annyit mondott csak, hogy papsajt. Számomra értelmetlen volt, és bántam, hogy nem volt már csak sírike. A képzeletemben ma már van sírike is, papsajt is, és most már az apám is csak ott. Legtöbbször a párkányon ülve képzelem el őt, amin ez a felirat: Gloria sit Coeli Domino, sit gratia terris.”
Párkány, kantáta - otthon voltam három hete.
* Gabuzina: tót szó, azt jelenti, gizgaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése