Már a Centrál sem

Végre láttam a Lány, kertben című Bozsik-darabot. Tavaly kétszer is volt rá jegyünk, csak hát májusban is, majd aztán decemberben is úgy alakult, hogy kórházban dekkoltam. De most végre láttam. És már megint az történt, mint a Commedia dell'arte-val, valahogy feloldozott. Ez némi könnyezéssel járt. Inni is kellett valamit a Centrálban, ahová úgyis készültünk már.
De többet nem fogunk odamenni, legalábbis addig biztosan nem, amíg olyanná nem lesz, mint amit a honlapjukon mesélnek az egykori kávéházról. Most cigányzene van, de ha már az van, legalább lenne jó, de kifejezetten gáz volt, a Bizet-egyveleg különösen, de az operettrészleteket is könnyebb lett volna némi alkohol mellett hallgatni, a pincérek azonban a kelleténél jóval több időt hagytak a választásra. (Petteri grappát, én Chambord-t kértem.) A pincér egyébként így köszönt: Szabad-e locsolni? Ez nekem már eléggé sok volt, és mikor kiderült, hogy tényleg csak NaturAquát tartanak víz gyanánt, már meg is született az ítélet: a Centrál vacak lett.
De azért kértünk még egy bazsalikomos lime-krémes kosárkát meg egy egzotikusgyümölcs-tortát, ezek ehetők voltak, még úgy is sikerült eltüntetni őket, hogy közben a prímás felkerekedett, és az asztaloknál meg-megállva húzta. Amikor aztán Petterihez ért a Cintányéros cudar világ, na, akkor fogtuk menekülőre.
De a Lány, kertben, az szép volt.