Legalább két kiló követ cipelt Lacika a suliba. Az iskolatáskáját én vittem, ő a karatés hátizsákkal, tornazsákkal, uzsonnával, szóval majdnem teljes harci díszben vonult előttem, és én a szokásosnál is nehezebbnek találtam azt a táskát. Meg is kérdeztem, hogy követ visz-e, vagy mi, hogy ilyen nehéz. Erre azt mondta, igen, de nem köveket, hanem ásványokat. Ajándékba visz egy-egy piritdarabot a tanító néniknek, és egy nagyon szép, szabályos, hófehér kalcitkristályt az egyik kislánynak. Néhány különleges darabot is berakott még, hogy megmutassa a gyerekeknek. Az egyik igen értékes, még Misi bácsi is azt mondta, hogy de örülne, ha ő is találna olyat egyszer. Csak az a baj, hogy nincs este, mert akkor a kalkopiritszikrákat is megmutathatná a gyerekeknek, igaz, akkor még egy kalapács is lenne a táskájában, merthogy azzal kell jó nagyot ráütni az ásványra, és akkor fénylő pontok szóródnak szét, de ez csak sötétben látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése