Tegnap délután egyszer csak eszembe jutott a jaminai nagyanyámék háza, és tökéletesen láttam, mint egy filmet. A szobában reggeli fény, az ablakot csak félig takarja a két szögön lógó régi ágyterítő, felette széles fénypászma. A ház előtt közvetlenül földút, mellette a keskeny, téglagyári vasúti vágány, szemben pedig a soprák*, csak a túlfelükön látszik egy kis fény, ahogy az alagutaknál, hívogatnak. Az egyik legjobb játszóhely volt gyerekkoromban.
* szárítószín
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése