Tátika

Nyári szünetben azért szerettem a nagyanyámék melletti ház előtt játszani, mert a Suhajdáék ablaka mindig nyitva volt. A szobából hűvös áradt, óraketyegés hallatszott. Guggolós bogárnézegetés az árokparton. Jó volt ott azért is, mert az ő házuk előtt nem futórózsa, hanem tátika virágzott.