Tegnap Dreyert néztem. Eleve rossz kedvem volt, passzolt hozzá ez az 1943-ban született film - előítéletességről, babonaságról, bűnbakképzésról, sötétségről - tökéletesen fényképezve.
Aztán rohantunk a tavaszi fesztivál számunkra egyetlen előadására, úgyhogy a nyomasztó 17. század után kicsit felpezsdültem, a flamenco mégiscsak másképp "neurotikus".
És amit Israel Galván (baile) csinál, az meg végképp szokatlan, sőt, páratlan. Az Aranykor című előadást rajta kívül David Lagos (cante) és Alfredo Lagos (toque) fémjelzi.
Ideje volt a kihunyófélben levő emlékezetemet kissé felfrissíteni.
VálaszTörlésÉpp a tánc világnapján.
Törlés