81-ben, a kéthetes izsáki építőtáborban történt, hogy szombatra, amikorra egyébként szabadnapot kapott a tősarjazás címén a szőlőben napok
óta gányoló tanulóifjúság, ún. társadalmi munkát szerveztek. Mondták,
hogy ez a szombati munka nem kötelező, de aki nem megy, annak megírják
az iskolájába. Ez volt az igazán bosszantó, nem az, hogy szombaton
reggel ötkor is nyomják majd a táborrádióban a Für Elisét ébresztő gyanánt, bár az sem volt semmi, és amire
nyilván akkor is felébred az ember, ha nem megy sehová, hanem hát ez a
fenyegetőzés. Ezt hogy?! Úgyhogy mindjárt fel is hívtam arra a
figyelmet, hogy az egész szánalmas építőtábor társadalmi munka, és nem
egészen értem a dolgot a "nem kötelező"-ről meg a "de aki nem"-ről, ha
valami olyat nem csinálok meg, amit nem kell csinálnom, akkor mit írnak
meg? Tehát nem megyek. És még páran maradtak. Aztán tényleg elküldték a
nevünket az iskoláinknak, és ez mondjuk meglepett. Azt hittem,
lustaságból nem bíbelődnek majd ezzel, azóta persze már tudom, hogy aki
"házmester", az fáradhatatlan. Úgyhogy szeptember elején keresett is az
igazgató, aki a fejtegetésemet, miszerint valójában nem volt mit
jelenteni, el is fogadta, meg különben is menjek inkább órára, igaz, pár
hónappal később azt már ő is nehezményezte, amikor szintén egy szombati
napon nem mentem vadat hajtani az olasz vadászoknak a dobozi erdőbe,
pedig fizettek is volna érte. Akkor a vadászással kapcsolatos elveimre
hivatkoztam.
Oszt máig így maradtam. Elég baj ez nekem meg mindenkinek.
Tóth Ernő: Don Quijote (1981)
