Ismét van Salgóbányán rocktábor.
Az idei aznap kezdődött, amikor mi is megérkeztünk Salgóbányára. Így aztán a Zöld kapu vendégházban reggeltől estig hallható volt, hogy a 200 méterre lévő ifjúsági táborban miként is alakul a meglehetősen lelkes fiatalok rockzenei tudása. Neves hazai zenészek tanítgatták őket. Mindez úgy történt, hogy az egymástól 8-10 méterre lévő faházak előtt egyszerre 3-4 helyen is próbálkoztak hangot kelteni a különböző hangszerekkel, elsősorban is a dobbal és a basszusgitárral. De igazán zúzós persze az erősítéstől volt mindez. Az éjszakai koncertek azonban egyáltalán nem voltak zavarók, legalábbis számomra, hiszen mindig füldugóval alszom, most már az erdőtől 2 percre is. És most nappal is bevetettem az eszközt a zajszennyezés kivédésére. Petteri fejhallgatós zenehallgatással próbálkozott, egészen addig, amíg egyszer csak felpattant a nyugágyból, és elviharzott a szállásadónk felé.
Hosszasan tárgyalták, hogy mit lehetne tenni, mert akkor még azt hittük, egyedi esetről van szó, egyszerűen csak ilyen szerencsétlenek vagyunk, hogy véletlenül épp most adta ki egy ilyen esemény számára az abonyi önkormányzat - amelynek Salgóbányához végképp semmi köze sincs - a rendkívüli helyen lévő ingatlanát.
Azóta kiderítettük, hogy ez a hatodik rocktábor volt már Salgóbányán. Legalábbis a rendszerváltás óta, merthogy korábban az egykori KISZ-táborban is volt itt ilyen esemény, de 1990 után elsorvadt a mozgalom.
Szerencsére ezeknek a Kádár-kori táboroknak az egyik résztvevője megszállottként harcolt azért, hogy Salgóbányán újra legyen rocktábor. Ez a nosztalgikus beállítódás és a türelem meg is hozta a gyümölcsét: 2007-ben volt az első régi-új salgóbányai rocktábor.
Ezt az ideit - úgy hírlik - a salgótarjáni önkormányzat 500 ezer forinttal támogatta.
Megtudtuk még azt is, hogy ennek a tábornak egyenesen rangja van, az ifjúsági tábor gondnoka például olyan ájulattal említette a zenészeket, akik itt közreműködnek, mintha legalábbis
Neil Youngról vagy
Roger Watersről volna szó.
Talán egyszer lesz arra is norma, hogy bizonyos tevékenységek bizonyos közegben zajszennyezésnek számítsanak.
Valamit a szervezők is sejthetnek már ebből, mert Salgóbányán belül azért változtatták meg a helyszínt, hogy kevesebb embert zavarjanak. (Azért ez mekkora jó már, hát nem?)
Azt hiszem, van rá esély, hogy előbb-utóbb majd arra is rájönnek, hogy egy több ezer négyzetméteres egykori gyárépületben, laktanyában stb.-ben még kevesebb embert és főként még kevesebb erdőlakót zavarnának. Sőt, egy salgótarjáni elhagyott üzemcsarnok sokkal ütősebb és érdekesebb is volna, mint az erdő közepe. Ráadásul a gyárba még külföldi rockerek is elmennének szerintem, hiszen az Elbától nyugatra élők elég érdekesnek találják a szocreált is meg a természétellenesen létrehozott szocialista nagyipar nyomait is.
Egyben azonban biztos vagyok, jövőre még Salgóbányán lesz a rocktábor. És akkor mi biztosan nem leszünk Salgóbányán. Meg most már máskor sem, azt hiszem.
Egyébként a nyaralás ilyen lett volna:
Nagygyörgy Zoltán
Raffai Péter - Drahos Zsolt: Fair deal
Bessenyei Katalin: Árfolyam
Nagyiványi Márton - Bazsinka István - Pákozd Gergely
Varga Gusztáv 
Nagy Gergely
Createam Concept: Himnusz
plakátjai vonzó programokat kínálnak. Erről a vonzó lehetőségről már lemaradtunk sajnos:
de az Anna Margit - Ámos Imre kiállítás ("Egy ágyon, egy kenyéren") még nyitva volt a Zsinagóga Galériában.
Az Antal-Lusztig gyűjteményből származó anyag sokkal gazdagabb, mint a szentendrei múzeumé, nagyon érdemes megnézni. Szeptember 5-ig még lehet.
(Fotó: Oszkó Péter, Kapolcs)
Francia frank már nincs ugyan, de svájci frank és magyar forint címletet együtt feltüntető pénzeket ma is lehetne verni (a devizahitelezés, ha úgy vesszük, ennek egy változata, fémkímélőbb formája). Az érméken szereplő számokat persze sűrűn kéne cserélgetni.
Ismeretlen művész: Barátság az űrben (1980). Forrasztópáka, farost, 30,5 x 25,5 cm
A Magyar Népköz első és a Sarlókalapács sokadik űrhajósát ábrázoló alkotás nem kelt el a Vaterán – ki érti ezt? –, de a Múzeum antikváriumban megvásárolható.
