A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bori notesz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bori notesz. Összes bejegyzés megjelenítése

2010-02-15

Erőltetett menet


Sznobságunk legékesebb bizonyítéka a blogleírás ott fent a vadalmacsutka alatt, de ha már szerepel abban a Radnóti notesze mint az egyik tétel, akkor talán ide illik az, ami ma eszembe jutott a Népszabadságban olvasott újabb Szakály Sándor-opusz nyomán.
Évtizedek óta folyik az egyre kevésbé eldönthető vita Radnóti halálának körülményeiről – ez pár hónapja új lendületet kapott az ÉS-ben, és kapcsolódott ehhez a 45 utáni népbírósági ítélkezésekről szóló, mind hevesebbé váló purparlé meg a háborús bűnösök 298-as és 301-es parcellabeli díszsírhelyén kiakadó Csapody Tamás kezdeményezte mozgalom. Ahogy az nálunk szokás, e kérdésben is a hozzászólók világnézete határozza meg elsősorban az álláspontjukat – közben persze mindenki a tárgyilagos, részrehajlás nélküli történészi megközelítését bizonygatja.
Így tesz a mai cikkben Szakály is, de ha valaki netán úgy olvasná az írását, hogy a tárgyról semmiféle előzetes ismerete nincs, akkor kb. azt a tanulságot szűrhetné le, hogy: 1. A népbíróság merő bosszúból ítélt halálra - többnyire ártatlan - embereket; 2. Erősen kétséges, hogy például a Radnóti megölésével vádolt magyar katonák egyáltalán jártak-e Abda táján akkoriban; és 3. Tulajdonképpen az sincs bebizonyítva, hogy bárki is kivégezte volna Radnótit.
Szóval lehet, hogy aggkori végelgyengülésben hunyt el a költő – merthogy annyi azért mégiscsak biztosnak látszik, hogy valahogy meghalt, hiszen a holtteste exhumálásakor találták meg azt a bizonyos noteszt.
Free counter and web stats