Északi merengés

Petterivel ellentétben utálni éppen nem utálom a macskákat, viszont azt sem tudom elképzelni, hogy megszeressem őket, de az tény, hogy A Wang folyói verseinek sikerül az, ami maguknak a macskáknak nem: figyelemre méltónak kezdem találni őket.

Ezenkívül két fontos dolgot is megtudhattam még:

1. Alekszandr Petroszjan fotói rabul ejtőek.
(A "fényelésük" külön bejön, az ajánlott honlapon többször is megnéztem némelyiket, majd végül kattintgatni kezdtem, és akkor meg ilyeneket találtam másoktól:
kerevet
zúzmara
vörös és fehér
tarkovszkijos1
tarkovszkijos2,
de egyébként még rengeteg fotó van ott.)

2. Péterváron éjszakánként - csak úgy, hagyományból - ma is felhúzzák a felnyitható hidakat.
(Erről sejtelmem sem volt, de nagyon tetszik, még akkor is, ha mindjárt elkezdtem ésszerű okokat keresni, pedig úgy még sokkal jobb, ha nincs miért megtenni ezt, és mégis megteszik, úgyhogy az ésszerűnek tűnő ötleteket el is hessegettem.)

Az információk Studiolumnak köszönhetők.

Szuperpozíció

A blogleírásban szerepel egy híres macska, a Schrödingeré. Ez a macska arról híres, hogy vagy él, vagy nem él, mármint persze nem él, hiszen csak elgondolta Schrödinger a dolgot, egy meglehetősen izgalmas probléma kapcsán, ami "csupán" abból adódik, hogy nem lehet biztosan tudni, egy részecske milyen állapotban és hol van éppen.

Nagyon sok híres macska van, nekem persze csak nem létező híresek jutnak eszembe, mint mondjuk még Behemót.

Azért vannak hús-vér macskák is, pl. Towser, aki nagy egerész volt, 24 évig élt, ez alatt az idő alatt állítólag 28 ezer egeret fogott egy skót szeszfőzdében, szobrot is kapott.

De ez semmi ahhoz képest, amiről a Wang folyó versei legfrissebb bejegyzésében lehet olvasni. Az tényleg állati:
"Tomszkban az első napon 238 macskát soroztak be hat hónapostól ötéves korig Leningrád megsegítésére." Az egészet el kell olvasni.