Nagytemplom

Nagyon magas. A második emeletre falépcső visz, vastag, öreg, mély repedéses, domború lépcsőfokok, innen szinte madártávlatból látni az oltárt, a hang is nagyon távoli. Szép ívek és oszlopok, súlyos fehér falak. A padokon Tranosciusok. Napos időben hatalmas fénypászmák az ablakokból. Világos van bent, mint egy Vermeer-képen. Sokszor elképzeltem, ha kivinnék a padokat, akkor bálterem lehetne, legalább egyetlenegyszer lehetne. Persze rizsporos, menüettes. Szeretem őt.