Fotó: Túry Gergely
Ezzel fejezte be Kis János az OSA-ban tartott előadását. Ettől lelkessé kellett volna válni, de az előző másfél órában hallottak alapján - ahogy az így március 15-én egyébként is lenni szokott nálam úgy 3-4 éve - inkább sírhatnékom támadt. Úgyhogy amikor családi kezdményezésre elmerészkedtünk a Millenárisra is, mindjárt inni kellett valamit, és a tömeg ellen is jó ötletnek tűnt égetett szeszt bevetni (sajnos az egyik pohár felborult, még mielőtt ihattunk volna belőle), de a MárkusZínháznak is köszönhetően végül lelazultunk. Igazi családi mutatványos társulat. Azt hittem, unalmas lesz, de nagyon is szórakoztatók, kicsiknek bábos varázsolással, nagyoknak irodalmi utalásokkal meg csipetnyi pajzánsággal. Kár, hogy el kellett jönni közben, de oda kellett érni a Szabad sajtó útjára.
Sokan voltunk. Én 10-15 ezer részvevőt tippeltem még tegnap, de Petteri erre azt mondta, ha nem leszünk 30 ezren, csalódott lesz. Azt hiszem, nem kell annak lennie. Lángh Júlia is meg volt indulva a tömeget látva, meg hogy 89-ben volt ilyen jó. Hát, azért 89-ben egy kicsit jobb volt, mer'iszen akkor a szabadság felé tartottunk, most meg a sötét jövő felé.
Mindegy, legyünk optimisták, a sok-sok fiatalt látva megvan rá az okunk. És igeeeen! Gyulán is volt tüntetés, és az egyik gyerek ott volt: felhívtam négy előtt pár perccel, akkor mondta, hogy épp a tüntetésre mennek. Jaj, de jó!
Éljen, éljen a köztársaság!
