Felvonó a vérpadra

Ma pedig nem volt jó kedvem, és zenét kellett keresni hozzá.

A harag napja

Tegnap Dreyert néztem. Eleve rossz kedvem volt, passzolt hozzá ez az 1943-ban született film - előítéletességről, babonaságról, bűnbakképzésról, sötétségről - tökéletesen fényképezve.

Aztán rohantunk a tavaszi fesztivál számunkra egyetlen előadására, úgyhogy a nyomasztó 17. század után kicsit felpezsdültem, a flamenco mégiscsak másképp "neurotikus".

És amit Israel Galván (baile) csinál, az meg végképp szokatlan, sőt, páratlan. Az Aranykor című előadást rajta kívül David Lagos (cante) és Alfredo Lagos (toque) fémjelzi.

Oda-, vissza- és elkocsizás - Angelopoulosz (1935-2012)

21 Mbps - mobilnet-teszt

Valószínűleg sikerült Budapest közepén megtalálnunk az egyetlen utcát, ahol normál internetszolgáltatást nem lehet elérni. Marad tehát a mobilnet mint egyetlen lehetőség az új helyen. Kaptunk egy modemet, amellyel öt napig tesztelhető a Pannon szolgáltatása. A legegyszerűbbnek a YouTube-on való böngészés tűnt. Most lelkiismeret-furdalás nélkül lehetett nézelődni.

A megnézett 7-8 videóból, íme, kettő:



A zenéről eszünkbe jut a Szafari című nagyon szép és kicsit szívszorító rövidfilm, amely egyébként Petteri révén látható a YouTube-on:

Egy megint aktuális film

Litkai Gergely – Tóth Barnabás: Az ember, akit kihagytak (2000)
Csányi azóta sem volt ennél jobb.

Kersko

A kiskerttulajdonosokról persze eszébe jut az embernek a Hóvirágünnep, mindjárt bele is néz:

Nothing Personal

Végre filmet láttunk Petterivel. Múlt héten is voltunk moziban, csak amit akkor láttunk, az nem tetszett különösebben (Mademoiselle Chambon), de Urszula Antoniak filmje annál inkább.
Egyszerűen szép. Az operatőr Daniël Bouquet-nek a kompozíciói és ahogy a fénnyel bánik, hát az elég bensőséges, a külsők viszont zordak, de annál látványosabb a táj, szóval olyan, amilyen az északnyugat-írországi partvidék egyébként is, ahol ez az egész történik, illetve nem történik.

Nem is szeretném elmesélni "és akkor a lány ment az esőben" stílusban az alaptörténetet, inkább a kulcsszavakat venném sorra: melankólia, csönd, szemlélődés, szabad akarat, bizalom, rejtjel, végesség, semmi.

A filmben beszéd alig, de a két színész - Lotte Verbeek és Stephen Rea - így is kitűnő. Van még esőkopogás, szél és Schubert.

Szegénylegények

Még mindig nagyon jó. És nyolc részben fent van az egész a YouTube-on, ráadásul kifogástalan minőségben.

(Azért épp ezt a részt linkelem ide, mert ebben van az a jelenet – kb. 5:15-től -, amely az ihletet adta a mai álomleírásom utolsó mondatához.)

Fliegauf Benedek

nagyon másmilyen filmre készül, mint amilyeneket eddig rendezett. A Szállnak a varjak munkacímű filmet a cigánygyilkosságok ihlették. Egy részlet a vele készült interjúból:
A szereplőválogatás lassan öt hónapja tart. Iskolákba, cigánytelepekre járunk. "Válságövezetekbe", ahol kifejezetten nagy az etnikai feszültség, mint például Ózd, Miskolc környéke, éppen úgy elmegyünk, mint - mondjuk - az ezekhez képest idilli Alföldre. Nagyon intenzív élmény. Egyik pillanatban vidám cigányokkal beszélek, akik a falu főútján kertészkednek, a másikban meg a pokol hetedik körében találom magam, egy iskolában, ahol arra a kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel, azt válaszolja egy roma kisfiú, hogy rokkantnyugdíjas. És nem viccel.

Bergman és Ingrid Thulin

a Suttogások és sikolyok forgatásán.

Semmi évforduló, de azért ennek itt kell lennie,

mert nincs ennél szebb film.

Makk: Szerelem (1971)



Nyolc részben itt az egész, de azért inkább moziban.

Zseni

Hartyándi Jenő: "Na, ez a Lajkó Félix" (1997)