Graffiti

"Én úgy szeretek élni, de úgy szeretnék meghalni is, érted te ezt?" - kérdezte Polcz Alaine Ablonczy Annától, aki 2001-től egészen a haláláig a legfőbb segítője és egyben társalkodónője volt (aztán pedig a szerelemről szóló, Befejezhetetlen című könyvében a társszerzőjévé is vált).

A Miért éppen Polcz Alaine? interjúalanyai mind azt a képet erősítik P. A.-ról, aminek a legszemléletesebb, legszebb megnyilvánulása ez a Lövölde téri graffiti volt 2007 szeptemberében, pár nappal Polcz Alaine halála után:

Wolfi

Na, erről a Nóbelről eszembe jutott Mucsi, ahogy a Feketeországban róóólandozik.

Meg az is eszembe jutott, hogy itt a remek alkalom, hogy elolvassam az utolsó 200 oldalt is a tavasszal elkezdett Mozart-életrajzból (Braunbehrens, Volkmar: Mozart - A bécsi évek - Budapest : Osiris, 2006 - 587 p.).
Mérgemben hagytam abba. Ezt a művet csak lefordították, de nem szerkesztették, tele van hibával, ezért egy idő után csak bosszankodtam, és nem haladtam vele, mert hülye módon elkezdtem feljegyezni a hibákat, hátha tud vele kezdeni valamit a kiadó, ha netán második kiadás is megjelenne belőle. De végül állandóan jegyzetelni kellett, amit meguntam, viszont a jegyzetelést nem tudtam abbahagyni. Pedig én csak az ordító hibákat szoktam észlelni, a szimplán cikiket nem. Mindegy, a lényeg, hogy Mozartról szól, na meg a jozefinizmusról is, és ez elég érdekes. Most azért is elolvasom, a hibákat ott egye a fene.

Ez viszont egy rendkívüli kiadvány, igaz, nem könyv, hanem CD: KV 626, Decca. 1991. december 5-én - Mozart halálának 200. évfordulóján - rögzítették.
Szóval Requiem a Stephansdomban Mozartért és vele. (Memento famuli tui Wolfgangi Amadei..., megindít, na.)

Milyen neeesz?

Grafit. Igen: gé er, gra-fit-nesz.
Hát az most sajnos épp elfogyott.
(De legalább elfogyott, az is valami.)