E heti

A kevéssé esztétikus látványt remélhetően ellensúlyozza a tartalom.
(A kép természetesen nagyítható.)

Magyar mesék

Parti Nagy Lajos ÉS-beli sorozatának e heti darabja:

Egyszer vót, hol nem vót, mán akkoracska munkanélküliség se vót a hazában, mint a bolha bibircse, s mán egy rákfene vót csupántli a Kárpátok alatt: a korengedményes nyugdíjas. Egy szép nap el es határoszta Lázár János meg Balsai István, hogy a saját jól felfogott érdekibe ezt a népséget visszavezeti a munka világába. Na, béültek, amibe béültek, nem Audi, oszt közterület-felügyelőnek őtözve elindultak a Széll Kálmán térre. Nízelődtek, elegyedtek. Aszonta az egyik: hej, azér mégescsak gamatság, hogy abba a Moszkvába nincs Széll Kálmán tér! Há mit képzölnek ezek?! No, maj szólunk a Martonyinak, felelte a másik, de ekkó főtűnt az első elkövető.Reámentek, igazótatták, s azonkézbül átatták néki Orbán Viktor levelit, hogy tisztelt Vonalkód, az Ön nyugdíja messzemenően sérti az Ön igazságérzetit, ezér örömmel közöljük, hogy visszavezetjük Önt a munka Magyarországába. Az illető köszönte, állott egyik lábárúl az egyikre és monta, hogy ő kicsinyég rokkant tűzoltó vagy rendőr, iksz éve. Ahhó képest beh jól néz ki, monták a honatyák, de ne rettenjön meg, az emberek kormánya nem tervezi eggyösszegbe visszafüzettetni az iksz év korengedményt. Na, az az ember kis híján főderült. Hanem mátul nuku nyugdíj, ellenbe dógozni köll, mint mindenkinek, ha a haza Üdve azt izeni, tessék beülni a célszemélynek. Mikó följött a Kaszahugy, mán ott ült vagy negyvenezer korengedményes a hátsó ülésen, a többi szökésbe. No jól van, főcsapták a nénónénót, oszt padlógáz ad astra. Akkó az első illető megkérdte, hogy hát méges, mit kőne dógozni, ha vóna, de a két verbunkmajszter csak mosolygott a nehéz teher alatt, hogy az mán legyen az ő gondjuk. Köszönte szépen a zember, hogy ennyire a vállukon hordozzák őtet, de aszonta, méges, szeretné tudni, hun es vóna az a munkahely konkrétice. Konkrétice a munka világába, hun máshun, válaszóta fénylőveres orcával Lázár és Balsai, oszt boldogan mentek, amíg meg nem haltak.

Hősöm tere

A fotó innen

Aki netán még nem olvasta, itt meghallgathatja, akár az egészet. Aki meg olvasta, annak pláne érdemes. PNL felolvasónak is zseniális (remélem, az idén is lesz a Kamrában), úgyhogy.

Kegypártrendszer

Sajnos nem én találtam ki a szót, hanem ezt is Parti Nagy.
A körítés is jó, mint szinte mindig. Szó van benne Mont Blanc töltőtollról, Kosztolányiról, Réz Pálról, a Csopak Tája Mgtsz KISZ-bizottságáról, Bettina Brentanóról meg arról is, hogy vajon akar-e PNL a forradalmilag létrehozott nemzeti centrumhoz tartozni.
A válasz itt olvasható.

Pannónia Gyógyintézet-napló

Lassan hangolódnom kell a kórházra megint, folytatom a sorozatot.

4. Nővérizmusok

- Persze, majd jön a Zoli a katapulttal - mondta a nővér arra kérdésre, hogy lehet-e kérni tolószéket az autóig való eljutáshoz

- Ez a Kati meg estig telepisálja a bilit - a nappalos nővér informálta erről az éjszakást a kórterem átadásakor

- A mókust is megmostad? - a mosakodáskor egy másik kórteremben érdeklődött erről a nővér az éjszaka raplizó nénikéktől (aztán persze tőlem is megkérdezte, csak engem nem tegezett, pontosabban fejedelmi többest használt)

- "Visszajövök" - nem jött vissza (mondjuk ez nem csak nővérizmus, mert mondott ilyet a gyógytornász is Marikának, oszt csak ott felejtették)

- "Nem az én dolgom, majd a kolléganő" - ezt arra vágta rá a nővér, hogy mondtam neki, nekem is van egy zsákom, amibe a holmimat tették, de nem látom sehol. (A rend ugyanis az, hogy az őrzőből az ottani nővér átviszi abba a kórterembe a cuccot, ahová a műtét után viszik az embert, de ez az én zsákom esetében reggel fél hatig nem történt meg, pedig szükségem lett volna rá, kellett volna a telefon.)

Na és akkor ide illik most nagyon PNL az Őszológiai gyakorlatokkal. (A Ludwig múzeumbeli Banga-kiállításon készült ötéves felvétel nem valami jó minőségű, de azért hallható a recsegés mögött a szerző. Felraktuk a YouTube-ra is, hátha ott jobb.)

Milyen neeesz?

Grafit. Igen: gé er, gra-fit-nesz.
Hát az most sajnos épp elfogyott.
(De legalább elfogyott, az is valami.)

Az ajándék ló ellen való orvosság

A róka és a kakas
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy perzsa kakas. Szikkadt, vén kikerille volt, megjárta Hencidát is, Boncidát is, s hat levesre való esze volt. Róka körme közé is került elégszer, de mindig kifurtánkodta magát ép bőrrel.
Egy nap odakint kapirgált a mezőn, s látta a szeme sarkából, hogy újfent arra orozkodik a róka. Jobban mondva nem orozkodik, hanem integet is barátságosan, mint aki jó hírt hoz a komájának.
Nohiszen, gondolta a kakas, s felrepült egy közeli szilfára, csak úgy zörgött. Amint a róka odaért a fa alá, fancsali képet vágott, és sértetten csóválta a fejét.
Kakas, kakas, elszomorétottál. Mondd meg igaz lelkedre, mért repültél oda föl? Csak nem a te róka komád elől?
Na bizony mért, recsegte a kakas. Még te kérded? Azt nem akarod, hogy egyenesen a nyakadba boruljak?
De, pontosan azt akarom, és te is az fogod akarni, kakas testvér. Ha elkerülte volna a becses figyelmedet, a fényességes padisah az imént kihirdette a következőket, idézem: ahont zászlóim lengenek, senki sem bánthatja a nála gyöngébbet. Megparancsolom továbbá, hogy eztán a farkas és a bárány egy forrásból igyék!
A kakas hallgatott, várta, mi lesz.
Értetted, kakas, az eszeddel, kérdezte a róka, és elrakta a noteszét, ahonnan felolvasta a padisah parancsát.
Érteni éppen értettem, felelte a kakas, de nem mozdult.
Nahát akkor. Pattankodjál le szépen arról a fáról, és sétáljunk egyet, kart karba öltve, állattestvér módjára.
Remek ötlet, róka testvér, sétáljunk, mondta a kakas, de mi volna, ha megvárnánk a többieket? Úgy látom innen a fa tetejéről, hogy három távoli testvérünk is erre tart, méghozzá loholvást.
Testvérünk? Miféle testvérünk, te kakas?
Hát, nem tudom, te róka. A termetük legjobban a farkaséhoz hasonlít, de hosszabb a fülük meg a farkuk.
Ide figyelj, csak nem juhászkutyák azok, kérdezte a róka idegesen.
De bizony, róka testvér, ez a helyes kifejezés, juhászkutya testvéreink erre tartanak, hogy egy forrásból igyunk tevéled mindahányan.
Velem aztán nem, mondta a róka, és nagy sietve búcsúzni kezdett.
Hová szaladsz, róka testvér, hát nem te mondtad, hogy kihirdette a padisah, eztán senki fia nem bánthatja a nála gyöngébbet?
Kihirdette, hát persze, hogy kihirdette, pirregett a róka ijedtében. De csak annak hirdette ki, aki ott volt a gyűlésben, te baromfi. Ezek a surmebek meg egyik sem voltak ott, mer ezek nem járnak gyűlésbe, hanem csak kinn derenducáznak az esztenán. Úgyhogy mire én kihirdetném nekik a verdiktet, elevenen megnyuvasztanának.
S ezzel úgy elinalt, mintha ott se lett volna. A kakas meg lekászálódott a szilfáról, s élt, amíg meg nem halt.