2011-07-25
Reggeli rituálék
Iskolába indulás előtt a gyerekekkel együtt felvenni a cipőt (hátha ettől gyorsabbak lesznek), közben mindhárman egy Krieger-darabot fütyörészni (akkor is, ha már rég mást kell gyakorolni).
2011-07-24
2011-07-23
"Maga a valóság gondolkodik összefüggésekben"
Mészöly-évforduló után egy nappal rövidke idézet A kiközösítés ürügyei című esszéből:
"A párában úszó táj töményen, líraian harmonikus, amilyen csak egy délnémet táj tud lenni. A történet önkéntes esküdtei, bírái – botokkal a kezükben – nyugodtan és derűsen pásztázzák a fény-szabdalta erdőt. Mintha egy paraszti, peripatetikus séta szertartásában vennének részt. Sietésre nincs ok. A hajtók tudják, hogy az áldozat is tudja: biztosan elfogják. Az indulat nem indokolt. A botrány végül is nem rendített meg semmit; a processzus viszont elvégezte a magáét, mint biztosítószelep. Mit akarhatnának még? Esetleg egy új méhészfelszerelést – mondja az egyikük –, ha ő kapja meg a már formaságból is kitűzött vérdíjat. Közben egy rendőrautó is felbukkan az erdei ösvényen, de az sem feltűnően. A per következő fórumára olajozottan siklik át az ügy. A kutyák nem csaholnak, csak amennyire éppen természetes. Semmi hangoskodás – szordínó; mint ahogy a színre lépő jogi megtorlás szervezettségéhez és a pátosztalan erőszakhoz illik. Abram szó nélkül lép elő a bokrok mögül, és hagyja, hogy kezére tegyék a bilincset. Ez az arc, amely az egész film során lágy szfinxszerűséget árasztott – most, a fák közt becsapódó fényben, fehér ingében, olyan áldozattá higgad, aki majdnem jézusian magasodik a hajtóvadászat fölé. Csak ekkor vesszük észre tudatosan is, hogy dombon, domboldalon fogják el. De azért ne gondoljunk most se szimbólumra. Elhisszük, hogy a valóság ilyen zavarba hozóan precíz, s hogy maga a valóság gondolkodik összefüggésekben."
"A párában úszó táj töményen, líraian harmonikus, amilyen csak egy délnémet táj tud lenni. A történet önkéntes esküdtei, bírái – botokkal a kezükben – nyugodtan és derűsen pásztázzák a fény-szabdalta erdőt. Mintha egy paraszti, peripatetikus séta szertartásában vennének részt. Sietésre nincs ok. A hajtók tudják, hogy az áldozat is tudja: biztosan elfogják. Az indulat nem indokolt. A botrány végül is nem rendített meg semmit; a processzus viszont elvégezte a magáét, mint biztosítószelep. Mit akarhatnának még? Esetleg egy új méhészfelszerelést – mondja az egyikük –, ha ő kapja meg a már formaságból is kitűzött vérdíjat. Közben egy rendőrautó is felbukkan az erdei ösvényen, de az sem feltűnően. A per következő fórumára olajozottan siklik át az ügy. A kutyák nem csaholnak, csak amennyire éppen természetes. Semmi hangoskodás – szordínó; mint ahogy a színre lépő jogi megtorlás szervezettségéhez és a pátosztalan erőszakhoz illik. Abram szó nélkül lép elő a bokrok mögül, és hagyja, hogy kezére tegyék a bilincset. Ez az arc, amely az egész film során lágy szfinxszerűséget árasztott – most, a fák közt becsapódó fényben, fehér ingében, olyan áldozattá higgad, aki majdnem jézusian magasodik a hajtóvadászat fölé. Csak ekkor vesszük észre tudatosan is, hogy dombon, domboldalon fogják el. De azért ne gondoljunk most se szimbólumra. Elhisszük, hogy a valóság ilyen zavarba hozóan precíz, s hogy maga a valóság gondolkodik összefüggésekben."
2011-07-18
Tegulárium 1.
Tegnap délután egyszer csak eszembe jutott a jaminai nagyanyámék háza, és tökéletesen láttam, mint egy filmet. A szobában reggeli fény, az ablakot csak félig takarja a két szögön lógó régi ágyterítő, felette széles fénypászma. A ház előtt közvetlenül földút, mellette a keskeny, téglagyári vasúti vágány, szemben pedig a soprák*, csak a túlfelükön látszik egy kis fény, ahogy az alagutaknál, hívogatnak. Az egyik legjobb játszóhely volt gyerekkoromban.
* szárítószín
2011-07-10
Tátika
Nyári szünetben azért szerettem a nagyanyámék melletti ház előtt játszani, mert a Suhajdáék ablaka mindig nyitva volt. A szobából hűvös áradt, óraketyegés hallatszott. Guggolós bogárnézegetés az árokparton. Jó volt ott azért is, mert az ő házuk előtt nem futórózsa, hanem tátika virágzott.
2011-07-07
"Lehetett láng, de nem lehetett hamva"
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
2011-07-03
De profundis
Bárhonnan is lettem, földre-űzve
ruhámból e lenti akol bűze
nem múlik soha.
Itt Istennek barma és virága
tolong egymás elevenét rágva,
szörnyű lakoma.
Jót aligha vártam, mégse hittem,
hogy ily nyomor zsúfolódik itten;
más csillag fia
ha egy percig kóstolna kínunkba,
mintha olvadt érc-özönbe hullna,
gőzzé omlana.
Kedvből búba, bánatból örömbe
lódulunk itt föl-le, föl-le, föl-le
óhatatlanul,
mint ki előtt megkínzása végett
váltogatnak, világost-sötétet,
míg megtébolyul.
Az ész itt az Észnek satnya fattya:
csak a dolgok héját tapogatja,
csontig sose jut.
Éber-álom félhomálya rajtunk,
így vesződjük mocsár-mélyi harcunk,
honnan nincs kiút:
hisz egymáson élősködve élünk,
más halálán életet cserélünk:
a föld rendje ez.
Testvér itt a kő, fa, állat, ember,
testvért eszem lucskos gyötrelemmel
s testvérem megesz.
Kóbor macska szívja csibe vérét:
ennek halálkínját, annak éhét
egyben szenvedem.
Sziklát zúznak, föld húsába törnek:
nem fáj az a kőnek, sem a földnek,
de fáj énnekem.
Hogyha bármit ölnek, engem ölnek,
minden kínja, keserve a földnek
rám-csap éhesen.
Lángba légy hull: én vergődöm ottan,
százszor halok minden pillanatban
s vége nincs sosem.
Léten túl is, ha szétnyílt a fátyol,
majd e világmélyi utazástól
reszketek, tudom.
Menny sem adhat már nekem nyugalmat:
Isten fénye közt is e siralmat
mindig jajgatom.
2011-06-18
Nem ők a legjobbak, de ők a legkitartóbbak, az biztos
Igazán kicsi volt az esély rá, mégis bekövetkezett: az idén is összesorsolták egymással a tavalyi duót – megint lesz Isner–Mahut meccs Wimbledonban. Ők játszották 2010 júniusában azt a több mint 11 órás, 183 game-es, 980 labdamenetes mérkőzést, amely majdnem kétszer annyi ideig tartott, mint az addigi leghosszabb teniszmeccs a világon.
John Isner (amerikai)
Nicolas Mahut (francia)
A 665 percből az utolsó másfél:
Szóval kedden az Eurosporton ismét látható a két maratonista. Hajrá, Mahut!
John Isner (amerikai)
Nicolas Mahut (francia)A 665 percből az utolsó másfél:
Szóval kedden az Eurosporton ismét látható a két maratonista. Hajrá, Mahut!
2011-06-02
2011-05-31
2011-05-30
Magyar mesék
Parti Nagy Lajos ÉS-beli sorozatának e heti darabja:
Egyszer vót, hol nem vót, mán akkoracska munkanélküliség se vót a hazában, mint a bolha bibircse, s mán egy rákfene vót csupántli a Kárpátok alatt: a korengedményes nyugdíjas. Egy szép nap el es határoszta Lázár János meg Balsai István, hogy a saját jól felfogott érdekibe ezt a népséget visszavezeti a munka világába. Na, béültek, amibe béültek, nem Audi, oszt közterület-felügyelőnek őtözve elindultak a Széll Kálmán térre. Nízelődtek, elegyedtek. Aszonta az egyik: hej, azér mégescsak gamatság, hogy abba a Moszkvába nincs Széll Kálmán tér! Há mit képzölnek ezek?! No, maj szólunk a Martonyinak, felelte a másik, de ekkó főtűnt az első elkövető.Reámentek, igazótatták, s azonkézbül átatták néki Orbán Viktor levelit, hogy tisztelt Vonalkód, az Ön nyugdíja messzemenően sérti az Ön igazságérzetit, ezér örömmel közöljük, hogy visszavezetjük Önt a munka Magyarországába. Az illető köszönte, állott egyik lábárúl az egyikre és monta, hogy ő kicsinyég rokkant tűzoltó vagy rendőr, iksz éve. Ahhó képest beh jól néz ki, monták a honatyák, de ne rettenjön meg, az emberek kormánya nem tervezi eggyösszegbe visszafüzettetni az iksz év korengedményt. Na, az az ember kis híján főderült. Hanem mátul nuku nyugdíj, ellenbe dógozni köll, mint mindenkinek, ha a haza Üdve azt izeni, tessék beülni a célszemélynek. Mikó följött a Kaszahugy, mán ott ült vagy negyvenezer korengedményes a hátsó ülésen, a többi szökésbe. No jól van, főcsapták a nénónénót, oszt padlógáz ad astra. Akkó az első illető megkérdte, hogy hát méges, mit kőne dógozni, ha vóna, de a két verbunkmajszter csak mosolygott a nehéz teher alatt, hogy az mán legyen az ő gondjuk. Köszönte szépen a zember, hogy ennyire a vállukon hordozzák őtet, de aszonta, méges, szeretné tudni, hun es vóna az a munkahely konkrétice. Konkrétice a munka világába, hun máshun, válaszóta fénylőveres orcával Lázár és Balsai, oszt boldogan mentek, amíg meg nem haltak.
Egyszer vót, hol nem vót, mán akkoracska munkanélküliség se vót a hazában, mint a bolha bibircse, s mán egy rákfene vót csupántli a Kárpátok alatt: a korengedményes nyugdíjas. Egy szép nap el es határoszta Lázár János meg Balsai István, hogy a saját jól felfogott érdekibe ezt a népséget visszavezeti a munka világába. Na, béültek, amibe béültek, nem Audi, oszt közterület-felügyelőnek őtözve elindultak a Széll Kálmán térre. Nízelődtek, elegyedtek. Aszonta az egyik: hej, azér mégescsak gamatság, hogy abba a Moszkvába nincs Széll Kálmán tér! Há mit képzölnek ezek?! No, maj szólunk a Martonyinak, felelte a másik, de ekkó főtűnt az első elkövető.Reámentek, igazótatták, s azonkézbül átatták néki Orbán Viktor levelit, hogy tisztelt Vonalkód, az Ön nyugdíja messzemenően sérti az Ön igazságérzetit, ezér örömmel közöljük, hogy visszavezetjük Önt a munka Magyarországába. Az illető köszönte, állott egyik lábárúl az egyikre és monta, hogy ő kicsinyég rokkant tűzoltó vagy rendőr, iksz éve. Ahhó képest beh jól néz ki, monták a honatyák, de ne rettenjön meg, az emberek kormánya nem tervezi eggyösszegbe visszafüzettetni az iksz év korengedményt. Na, az az ember kis híján főderült. Hanem mátul nuku nyugdíj, ellenbe dógozni köll, mint mindenkinek, ha a haza Üdve azt izeni, tessék beülni a célszemélynek. Mikó följött a Kaszahugy, mán ott ült vagy negyvenezer korengedményes a hátsó ülésen, a többi szökésbe. No jól van, főcsapták a nénónénót, oszt padlógáz ad astra. Akkó az első illető megkérdte, hogy hát méges, mit kőne dógozni, ha vóna, de a két verbunkmajszter csak mosolygott a nehéz teher alatt, hogy az mán legyen az ő gondjuk. Köszönte szépen a zember, hogy ennyire a vállukon hordozzák őtet, de aszonta, méges, szeretné tudni, hun es vóna az a munkahely konkrétice. Konkrétice a munka világába, hun máshun, válaszóta fénylőveres orcával Lázár és Balsai, oszt boldogan mentek, amíg meg nem haltak.
2011-05-27
2011-05-17
2011-05-14
2011-05-07
2011-04-19
Körpanoráma 8848 méterről
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
